Szvámi Véda Bhárati: Keresztény meditáció

Tudjátok, ez a gesztus [szív előtt összetett két tenyér] az imádság gesztusa majdnem minden vallásban. A muszlimok nem így teszik össze, hanem így teszik össze. Hinduk, buddhisták, katolikusok, mindenki. Tehát melyik háromezer évvel ezelőtti konferencián találkoztak az összes vallás emberei és mondták: „Egyezzünk meg abban, hogy ily módon összetett kezekkel fogunk imádkozni!” Hogyan történt ez? Gondolkozz ezen.
Ki mondta minden vallás prófétáinak, hogy ezen a módon imádkozzanak? Ki mondta minden vallás prófétáinak, hogy mécsest gyújtsanak a templomokban? Úgy a keresztényeknek, mind a muszlimoknak, buddhistáknak, katolikusoknak?! Gondolkozz ezen.

És tudjátok, mi a jelentése a két összetett kéznek? Összeteszem a két tenyerem a szívem előtt és meghajtom a fejem. Amikor azt mondjuk, hogy az Isten mindenható [omnipotens], a szó két latin szóból jön: az omniból és a potentiából. Potentia, a latin potere szógyökből, ami egyszerűen azt jelenti: tud, képes. Mit tud? Mit tud tenni? Mit tud mondani? Tud. A szanszkrit szó, amit egész Indiában ugyanerre a fogalomra használnak: shakti. Az Istent a szárva shakti má-val azonosítják, ami pontosan ugyanaz a fordítás: mindenható, megvan az összes potentiája, az összes shaktija. A szógyök, a szanszkrit szógyök shak- jelentése: tud.
Szeretném megtudni az arámi tövet, mert az a keresztény írások eredete, mert ezt a nyelvet beszélte Jézus. A mi tradícióinkban itt az Isten összes erejéről beszélünk, az összes shaktiról, az összes potentiáról, háromba sűrítve azt: iccshá shakti, djána shakti, krijá shakti. Iccshá shakti, djána shakti, krijá shakti. Az akarat ereje: iccshá shakti, a tudás ereje: djána shakti, a kreativitás és a cselekvés ereje: krijá shakti. Az akarat ereje a szívben, a tudás ereje a fejben, a cselekvés ereje a kezekben. Összekapcsolom a saját kis akaratom erejét, tudásom erejét és cselekvésem erejét az isteni erővel, és imádom a benned lévő istenséget, amikor ilyen módon üdvözöllek téged. Ez a jelentése ennek. Odaadom a keblemben lévő szeretet és akarat erejét, a fejemben lévő tudás és gondolat erejét, és a kezemben lévő cselekvés erejét az isteni lénynek. Ez a szó nélküli imádság, csak a gesztussal való imádság. A tested imádkozik; nemcsak a szavaid, hanem a tested az imádság eszközévé válik.Belso to _ 4

Aztán ott vannak ezek a finomságok. Sokszor egy vallás titkait azáltal lehet megérteni, hogy megértjük egy másik vallás titkait. Mert mások is elgondolkodtak ugyanazokon a kérdéseken, és bizonyos válaszokra jutottak. Nem sok ember tájékozott a keresztény meditatív tradíciók történelme felől. Sok könyv szól erről a témáról. Ez egy nagyon ősi tradíció. És azt kérdezzük, amikor Jézus visszavonult a pusztába, mit csinált? Imádkozott, de milyen fajta imádságot? Amikor a sivatagi atyák elvonultak, mit csináltak? Ez nem olyan, mintha leülnél egy imádságos könyvvel. Imádságos könyvet vitt magával? Amikor az egész tested, az elméd szótlanná válik, és az egész tudatosságod hozzáhangolódik az istenséghez… ez a szó nélküli imádság…

Az egyik nagy keresztény misztikus – nem tudom, hogy a tanulmányi kurzusaitokban találkoztatok-e a nevével – Areopagoszi Szent Dénes azt mondja: az összes imádságodat csökkentsd le egy szóra, csak egy szóra, vidd azt a szót a szívedre, a kebledre, hagyd csak azt az egy szót hang nélkül visszhangozni. Ha elolvasod azt a könyvet, -A tudatlanság felhőjét-, a mély belső imádságot tanítja neked. Ez az, amin ma rövid ideig, néhány percig keresztülvezettelek benneteket; hogyan imádkozzunk a szívben… A jógik megőrizték a technikát…
Azt mondja: hagyj fel a túl sok szóval, csökkentsd le az imádságodat egy szóra, és aztán menj a kebledbe, és azt a szót visszhangoztasd, és hagyd ott, és eggyé válsz annak a szónak a jelentésével. Ez az igazi egyesülés. A keresztény tradíció számos művéből tudok idézni nektek, ami ezt a fajta tanítást adja. Egy egész gyűjtemény van a könyvtáramban, tanulmányozhatjátok.

Elvégezte már közületek valaki Loyolai Szent Ignác spirituális gyakorlatait? Hogyha elvégzed azokat a spirituális gyakorlatokat, végezd őket a bensődben. Nem szavakban, hanem érzésekben. Azáltal fogod megtanulni megcsinálni őket, hogy megtanulod lecsendesíteni az elmének ezeket a pezsgéseit és fodrozódásait és viharait; és elérkezel a csend pillanatához. Ebben a csendben meghallhatod az Isten hangját. Ha szavak mondásával folytatod az imádságod, mikor van egy pillanatod arra, hogy meghalld, hogy az Isten mit akar mondani neked? Tehát egy pontnál menj mélyre.

Hadd mutassak nektek egy apró technikát. Nagyon egyszerű, nagyon egyszerű. Vegyünk egy rövid mondatot a Miatyánkból: „Szenteltessék meg a Te neved.” Csak egy rövidet, mert majd lerövidítitek, és mepróbáljátok lecsökkenteni a szavak számát. Most mondjátok, mindenki mondja: „Szenteltessék meg a Te neved.” Mondjátok.

– „Szenteltessék meg a Te neved.”
– Ismételjétek!
– „Szenteltessék meg a Te neved… Szenteltessék meg a Te neved… Szenteltessék meg a Te neved.”
– Most csak a szátokkal mondjátok, nem figyeltek magatokra. Most figyeljetek magatokra, és mondjátok!
– „Szenteltessék meg a te neved.”
– Észrevettétek, hogy a hangszín megváltozott? Figyeljetek magatokra, és mondjátok. Rajta!
– „Szenteltessék meg a Te neved… Szenteltessék meg a Te neved… Szenteltessék meg a Te neved.”
– Most ne adjatok ki hangot, csak az ajkaitokkal mondjátok, de még mindig figyeljetek magatokra. Mondjátok csak az ajkaitokkal. Mondjátok az ajkaitokkal: „Szenteltessék meg a Te neved.”

Folytassátok a megfigyelést. Most zárjátok össze az ajkaitokat. Csak a nyelvetekkel mondjátok. Csak a nyelvetekkel.
Most csendesítsétek el a nyelveteket, és engedjétek a szavakat csak az elmétek székhelyébe menni. A szemek lecsukódnak. Csak érezd a szavakat az elmében.
És most hagyj fel a szavakkal az elmédben, és váljon az elméd az isteni csend kamrájává. És figyelj.
És ebben a csendben hagyd, hogy a szavak gondolata újból megjelenjen.
Lélegezd a szót. Érezd a lélegzetet az orrodban, amíg ismétlődően azt az egy gondolatot gondolod. Hagyd, hogy az a gondolat minden lélegzettel eggyé váljon. Hagyva áramolni, lassan nyisd ki a szemed.

Hogy érzed magad? Ez az a mód, ahogyan közel mehetsz az Istenedhez belül. A belső helyen lévő Istenhez. „Atyám házában sok hely van”- mondta Jézus. Mi körbejárjuk ezeket a kinti helyeket, elmegyünk a szentélyekbe és templomokba, és nem megyünk el éppen abba a templomba, amit Isten a saját imádására épített. Ebbe a templomba. Nem azt mondta, hogy ti vagytok az Isten templomai? Miért nem abban a templomban imádkozol?! Ezek azok a módok, hogy abban a templomban imádkozzunk.

Aztán amilyen vallásban hiszel, annak a valósága és valódi lényege feltárul előtted. Amikor azt imádkozzuk: „vezess a csendes vizekhez”, milyen csendes vizekhez? Hol vannak azok a csendes vizek? Ezek azok a csendes vizek. A csendesség vizei. Ez az, amiért az én mesterem, a Himalájai Szvámi Ráma mindig erről tartott előadást: „Légy csendben, és tudd, hogy Én vagyok Isten.”. Légy csendben. Ott van az a csendesség.

Sokaknak közületek, akiket papnak képeznek, van egy nagy kérdésük mostanában a katolikus egyházon belül: a papok cölibátusának a kérdése. És ott van a kérdés: miért? Miért a cölibátus, miért a brahmacsárja? Minden vallás szerzetesei gyakorolják a brahmacsárját, gyakorolják a cölibátust. Hindu szerzetesek, buddhista szerzetesek, taoista szerzetesek. A muszlimoknál a Ramadán hava és a hadzs zarándoklat alatt, amit lehet, hogy nem ismertek, szintén előírt a cölibátus gyakorlása. Ez egy másik dolog, ami összekapcsolja a vallásokat. Miért?

A „hús” felett való uralom, ez nem az egyetlen dolog. Azért, hogy a tested mestere legyél. Azért, hogy az akaratod mestere legyél. Azért, hogy a vágyad mestere legyél. Vedd minden szereteted, minden vágyad, minden szenvedélyed, emeld fel, és add oda. Itt a jógik között speciális technikáink vannak a szublimálásra. Ezeket meg tudjuk tanítani. Ez az összes egybe van sűrítve a gesztusban: az akarat ereje, a tudás ereje, a kreativitás ereje. Az összes eggyé van sűrítve. Szótlanul kifejezve.

[Meditációval kapcsolatos kérdések]
Nem ígérem, hogy mindent megválaszolok. Azt mondja [a kérdező], hogy a test ellazulása után, elérkezve a lélegzethez, nem tudom a csendességet fenntartani. Ha csak egy másodpercnyi csended is van, az értékes. Egész életedben, az utóbbi oly sok évben, amióta megszülettél, elvadítottad az elmédet. „Elme, ahova csak menni akarsz, menj!” „Gondold, amit csak gondolni akarsz, vágyj, amire csak vágyni akarsz, menj,” és aztán egyszer csak egy reggel elmész valahova, és azt mondod: „Elme, csendesedj el!”. Nem fogod ezt egy üléssel megvalósítani. Egy másodpercről két másodpercre, öt másodpercre… fokozatos felemelés.

Volt egy nagy keresztény misztikus, Klimakosz János (Létrás János, Létrás Szent János).
Olyan, mint Keresztes Szent Jánosnak „A Kármel-hegy útja” című műve; nem tudom, hogy olvassátok-e ezeket. Olvassátok, de ah… nem érzitek őket. A vizsgák miatt olvassátok el őket. A tizenkét tanítvány írt vizsgákat? „Most átmentél a vizsgán Péter, már készen állsz arra, hogy felépítsd a katolikus egyházat.” Mit csináltok? Érezzétek. A Kármel-hegy útja és Szent János létrája, huszonhét fokú létrája; ott el fogjátok olvasni: fokozatos felemelkedés, fokozatos ébredés.
Ha csak két másodperc csended is volt, azt meg fogod becsülni, emlékezni fogsz rá. Valaki megízleltetett veled egy kis darab édességet, két másodpercig volt a szádban, most pedig több után vágyódsz. A következő alkalommal tartsd a szádban egy kicsit több ideig.
Neveld újra az elmét. És ezt meg tudod csinálni, nem fog zavarni a tanulmányaidban, nagyobb koncentrációt fog adni a tanulmányaidban. Mert hogyha megtanulod megnyugtatni az elmét, akkor az elme koncentrálni fog arra, amit csinálsz, amit írsz.

Amikor a tested ellazul, könnyűvé válik. Jelenleg az elménk olyan nehéz ezekben a csontokban és húsban, de amikor visszavonod a tested tárgyát, képletesen mondva, csökken a súlya. Ha a nap vagy az éjszaka bármely szakában felemeled a kezemet és leejted, teljesen ellazultnak fogod találni. Az ellazulás akkor történik meg, amikor egy bizonyos életenergia felemelkedik benned. Jelenleg ezt az életenergiát elnyomva tartod a túl sok testtudatosság által. Hagyd fel, tanulj meg felhagyni azzal a testtudatossággal és tanulj meg az a Lélek lenni, aki vagy. Már az a kis lépés is, amit a Lélek felismerése végetti közeledéssel teszel, könnyebbséget fog adni. És a világ sem fog olyan nagyon rád nehezedni. Ez egy nagy áldás.
Azt hiszem ennyi elég egy reggelre. Oh, OK [még egy kérdés].

Sok mindent tudunk az elménkben, de miért van az, hogy nem tudjuk a gyakorlatba átültetni. A Mahabháratában – ismeritek a Mahabháratá eposzt? A Mahabháratában van egy hely, ahol a gonosz király, Durjódhana azt mondja: [szanszkrit] „Ismerem az erény útját, csak nem érzek rá késztetést.”
Van egy szó a szanszkrit nyelvben: szankalpa. Elhatározás. Szándék. Nem határoztad el, hogy képzed az elmét. Ez minden. Amikor egy nemkívánatos vágynak, haragnak, rosszindulatnak, irigységnek, gyűlöletnek bármely gondolata megjelenik benned, tanuld meg észrevenni azt a gondolatot. Ezt tökéletesen elsajátítani egy életet vesz igénybe,. Tudd észrevenni azt a gondolatot, és mondd magadnak: „Ó, elhatároztam, hogy felülkerekedek a haragomon, elhatároztam, hogy csendben tartom az elmémet.” Újítsd meg az elhatározást! Minden alkalommal újítsd meg az elhatározást! Ne ítéld el magad! Az Isten nem azt akarja tőled, hogy elítéld magad, az Isten azt akarja, hogy felemelkedj Hozzá. Az Isten nem azt akarja tőled, hogy elítéld magad, az Isten azt akarja, hogy felemelkedj Hozzá. Ha valaki megkérdezné: „Szvámi, te istenfélő ember vagy?”, azt mondanám: „Nem.” Azért, mert én egy istenszerető ember vagyok, és a szeretetben nincsen félelem.
A szeretetben nincsen félelem. Tehát az Isten azt akarja, hogy felemelkedj; tehát emeld fel magad a szankalpa által. Képezd újra az elmét, képezd újra az elmét, és elmondok nektek egy dolgot: a lélegzeted „semlegesítő szerkezetként” szolgál. Amikor el akarod mozdítani az elmédet egy nagyon erős érzéstől, egy nagyon erős vágytól, egy nagyon erős érzelemtől valami békés, nyugodt, szeretetteli felé, amikor csak át akarsz váltani, adj magadnak két perc szünetet, csak hogy ellazítsd a homlokod, és érezd a lélegzeted az orrodban egy isteni szóval. Kívánatos, hogy minden alkalommal ugyanazt a szót használd, hogy az elme szokásává váljon. Akármelyik néven akarod Őt szólítani: ha az angol Jézus néven, akkor szólíthatod azon a néven, ha az izraeli Jesu néven akarod őt hívni, akkor azt a nevet használhatod. Használhatod Isten bármely nevét a Szentírásból. Ha hiszel Szűz Máriában… azt hiszem ez az egyetlen ásram a világon, aminek van Szűz Máriája [szobra], aki a kedvencem. És akármelyiket is, mindig ugyanazt használd. Ugyanazt, ugyanazt, ugyanazt, ugyanazt. Az egész légzési folyamatod részévé válik az a név. Az az isteni szó az egész légzési folyamatod részévé válik. És meg tudod változtatni a gondolataidat nemkívánatosakról kívánatosakra.

Isten áldjon mindnyájatokat! Köszönöm, gyertek vissza máskor is.

Fordította: Sölch András
Lektorálta: Vaszkun Anita

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.