Síva – V. rész

Tehát, mi történik? A Síváról alkotott elképzelésed lassan megváltozik. Már nem egy teremtménynek vagy személynek tekinted, hanem elkezdted megérteni az alapelveket, az erőket.

Még az Omkarának is megvan a maga felemelkedő, táguló energiája. Az Om a purusa. Az Om a prakása. Az Om a prána. Ezek az elvek mindent áthatnak, ugyanakkor egymással is kapcsolatban állnak. Most felvázoljuk az utat e teljesség mélyebb megértéséhez, ahhoz, hogy mit is jelent ez a valóság.
Vizsgáljuk hát meg a jelentés különböző szintjeit. A jelentés különböző szintjeit tantrának nevezzük. Az energia gyújtópontja a jantra, a hangformája pedig a mantra.

Most nézzük meg közelebbről Síva ötödik aspektusát:

Síva mint Jógaisvara. Síva az egyetlen istenség, akiről azt mondják, hogy Jógaisvara (a jóga hatalmas ura). Ez egy köztudott dolog. Hasonlóképpen egyetlen Jóga-Avatára létezik, Krisna, de az egyetlen Jógaisvara az Síva. Itt érdekes megjegyezni, hogy ősidők óta az indiai jógahagyományok zöme túlnyomórészt saivita gyökerekkel rendelkezik.

Ez főképpen jellemző erre a vidékre, itt Észak-Indiában. Ez lehet, hogy kissé más téma, de ha visszapillantunk a múltra, látni fogjuk, hogy a jóga a Védák mantráiban gyökerezik.

Minden jóga gyökere a Védák mantrajógájában található: Agni, Szóma, Váju, Szúrja azok az erők, melyekkel dolgoznak.

Az őseredeti Fény-formákkal dolgoznak, a Purusa őseredeti formáival, a prána őseredeti vonatkozásaival és aspektusaival. Ugyanígy dolgozunk az őseredeti hangenergiákkal is, melyek a pranava és a mantrák erői. Később a történelem folyamán, főképpen a Mahabharátában, megtalálhatjuk a jóga három fő megközelítését, melyek közeli kölcsönös kapcsolatban vannak egymással.
Az első a jóga-darsána, amit szánkhja jógának is neveznek. Ez a hiranjagarbha hagyomány, melyet később Patandzsáli is magyaráz.
Van még a Váisnava Jóga, melyet az Úr Krisna tanított a Bhagavad Gítában, mely inkább az odaadást hangsúlyozza, de összességében igen szélesen megalapozott.
A harmadik irányzat a Saiva Jóga, melyet a régi időkben Pasupati jógának neveztek, Síva Pasupati megjelenési formája után.

Az említett három jóga különböző módon fonódik össze egymással.

A legtöbb technika és gyakorlat azonban a saiva irányzatban található. Ezért nevezik Sívát a jóga urának még a gyakorlati szinteken is. Kezdhetjük az ászanával. Síva az ászana ura, ő tanítja a szám szerint 84 lakh (84 x 100.000) létező ászanát, melyet mind képes felvenni bármely megjelenési formájában. 

Ezért van az, hogy az ászana alapú szövegekben, mint pl. a Hatha Jóga Pradipika, és egyben a hatha jóga hagyomány szerint is Ádináth, azaz Síva az elsődleges Guru, mivel ő az alapja ennek a fajta tudásnak. Érdekes tudni, hogy az ászanák mellett Síva a tánc ura is (Nátarádzsa). Sok ászana kapcsolódik különböző táncmozdulatokhoz beleértve a kéz mozdulatait és a mudrákat is. Amennyiben tanulmányoznánk a klasszikus indiai táncot, pl. a Bháratanátjamot vagy Bhárata Múni „Natja Sasztra” c. művét, láthatnánk, hogy a dolgok zömében a Síva energia körül forognak.
A régiek általában Sívának hódoltak (Síva Púdzsát végeztek), mielőtt belefogtak a táncba. Ez azért van így, mivel a kozmikus tánc lényegében nem más, mint az ászanák. Ez ugyanakkor az átalakulás tánca is. Ha bárki tehát jártasságot szeretne elérni az ászanák terén, törekvését Síva imádatán keresztül is segítheti, mivel Ő a jóga hatalmas ura.

Ami pedig a pránát vagy a pránajámát illeti, már említettük, hogy Síva a prána ura is. A jóga szútrákból ismert a „csitta vritti niródah” mondás, mely az elme mozgásának közvetlen megnyugtatása és ellenőrzés alá vonása.
Emellett létezik „prána vritti niródah” is, ami a prána megnyugtatása. Általános érvényűnek mondható, hogy a prána és az elme mozgása (pránaszpánda és csittaszpánda) együtt járnak. Mégis, ahogy azt már korábban megbeszéltük, a pránára úgy is nézhetünk, mint valamire, ami az elménél is mélyebb. Már rég fennáll a vitás kérdés, hogy az elmét használjuk-e a prána irányítására, vagy a pránát az elme vezérlésére.
A dhjána jóga és a rádzsa jóga inkább az elmével foglalkozik, de vannak hagyományok, melyek a pránára fektetnek nagyobb hangsúlyt. Léteznek olyan tanítások, melyek összekötik a kettőt, mivel számukra a prána nem más, mint az elme hátterében levő energia.

Számos jóga sásztra fejtegeti a nádikat, a csakrákat és a pránákat, melyek mind a prána mozgásához kötődnek. A pránát használják, hogy az elmére hatást gyakoroljanak. E pránát taglaló jóga sasztrák közül nem kevés Sívára támaszkodik, és őt tiszteli mint a prána urát. Ismételten, itt nem pusztán arról van szó, ami az emberi társadalom csupán egy részére jellemző.

Síva jelentései a jelen összefüggésben a béke (shánti), a szilárdság és sztíra, a mozdulatlanság.

Csupán e Síva-pont az, amely ellenőrzése alá vonhatja a pránát, mivel a külső prána radzsasz jellegű, és még a benső pránának is van mozgásra irányuló „hajlama”. Tehát, ha valaki ellenőrzése alá szeretné vonni a pránát, bele kell mozdulnia e mozdulatlan pontba. Ahogyan szvámidzsí tanította, a kévala kumbakát is Sívához kapcsoljuk, a lélegzet csendes kiegyensúlyozása és elsődleges eszközként való használata révén. Síva a prána hatalmas ura – tisztelhetjük őt annak érdekében is, hogy pránajámánkat kellőképpen elmélyítsük és tökéletesítsük. Alkalmanként az efajta gyakorlást tűzszertartásokkal vagy vizualizációkkal végezzük.

A már említett szempontokon kívül Síva a mantrák urát is jelképezi. A mantra gyakorlása a jóga központi gyakorlata, mivel az összes különböző jóga osztozik a mantra gyakorlásában. Mind a bhakti, a karma vagy a dnyána jóga használ mantrát.

A mantra a jóga nyelve. A dnyána, a bhakti, a karma és a krija jóga a mantra nyelvén keresztül fejezi ki magát, ami a tanítás nyelve. A tanítás nem csupán emberi nyelveken (pl. angol) alapulhat. A tanításnak megvan a maga mantrikus formája is, az a terminológia, mely megtestesíti és hordozza a tudást, a saktit és egyben a tanítás erejét is.

Sívának létezik egy tradicionális mantrája, amiben négy bídzsát használunk: Om, háum, dzsúm, szaha (de használhatjuk az Om Namah Siváját is). Az om a pranava, a háum a legfelső prána, a dzsúm a dzsóti vagy a fény, és végül a szaha a személy, a purusa. Itt újra találkozunk Síva négy aspektusával, melyek a pranava, a prána, a prakása és a purusa.

Eközben Síva az összes létező mantrát magába foglalja, legyenek azok bídzsa mantrák vagy kiterjesztett mantrák. Mivel az Omkára az összes többi mantra hordozója és „raktára”, így bármely mantra megértéséhez és erővel való feltöltéséhez, a mantra szádanához, a Síva elv is használható. Tisztelhetjük hát Sívát, gyakorolhatjuk a mantráit, pl. az Óm Namah Sivájától kezdve a megannyi egyéb Síva mantráig. Lásd e célból pl. a Tryambakam (mahamrityunjaya, ford. megj.) mantrát a Rig Védából, melyet Vaszista Risi jegyzett le. Ne feledkezzünk meg a kiemelkedő fontosságú Rudramról sem, mely egy hosszabb védikus mantra. A Rudram sok szempontból egy igen erőteljes mantra.

A vallásos gondolkodásban az istenséget általában a gyönyörűben és a csodálatosban tiszteljük, ő maga a kegyelem, aki minden jóban jelen van. A Rudramban viszont az istenit úgy tiszteljük, mint ami mindenütt jelen van, beleértve a rossz dolgokat is, például a mészárlást, a háborút, a gyászt, a küzdelmet, a félelmet és a szenvedést. A Rudram kifejezi, hogy az isteni egyaránt áthatja a jót és a rosszat, az örömöt és a fájdalmat, az élvezetet és a szenvedést. Nem azért, hogy az élet negatív oldalának értéket konstruáljon, inkább azt mutatja meg, hogyan olvasszuk össze az ellentéteket.

Ezek a dolgok egyszerűen, az élet különböző szakaszaiban ugyan, de mindnyájunk életében megjelennek. Így haladja meg Síva a jót és a rosszat, az élvezetet és a bánatot, mivel azt az erőt, azt a tudatosságot képviseli, mely meghaladja az egyes polaritások határait. Hisz az életben is gyakran megtörténik, hogy a szenvedés és a nehézségek pillanatai azok, melyekből igazán tanulunk. Ha minden úgy halad az életünkben, ahogy mi szeretnénk, akkor nem térünk le az utunkról még akkor sem, ha ez az út végül egy szakadékba vezet. Ha a dolgok viszont nem mennek úgy, ahogy szeretnénk, akkor esetleg elkezdünk azon gondolkodni, hogy miért. Van egy dolog, amit már fiatalon megtanulunk, de újra meg újra elfeledjük: A világ rendeltetése nem az, hogy boldoggá tegyen bennünket, hogy kedvünk szerint működjön, vagy hogy azt adja nekünk, amire éppen kedvünk szottyan.

A világ tapasztalásainak a célja az, hogy meglássuk bennük saját magunkat, és ezáltal elkezdjünk alapvető kérdéseket feltenni: Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Mi e világ természete? És így tovább.

Tehát Síva egyben a mantra ura is. Ugyanakkor Síva a jóga mélyebb aspektusainak az alapja is. Itt a pratjaháráról beszélünk. Mi a pratjahára? A pratjahára egyik fő formája a savászana, ezenkívül pedig a jóga nidra. Síva egyik jelentése a sava, a sava pedig azt jelenti, hogy hulla. Síva a hulla. Síva az a tudatosság, mely akkor merül fel, amikor minden érzékszervünket visszavontuk a külvilágból.
Ha egyiptomi szimbólumokat használunk, Síva olyan, mint Ozírisz, a múmia – tetőtől talpig begöngyölve. A Síva tudatosság az energia befelé vonása. Amikor pedig az energiákat visszavontuk, kívül mozdulatlanság lép fel. Ugyanakkor belül egy új energia, egy új erő árad ki. Síva a dhárana saktit is jelképezi, a figyelem és a koncentráció erejét. Ez az elme nyugalmi pontja, mely egyben az elme ereje, energiája is. Ez az elme táguló ereje.

Itt találkozunk egy komoly nehézséggel, mellyel a modern jóga nap mint nap szembesül: a modern világban az emberek rendszerint nem rendelkeznek dhárana saktival. Nem tudunk komolyan odafigyelni. Nézzük például a filmeket. Egy jelenet átlagos hossza 20 másodperc. Egy számítógépjátékban felmerülő kép talán ¼ másodpercig van előttünk. Ha ebből a kultúrából „nőttünk ki”, megszokván, hogy figyelmünket a szórakoztatóipar termékeire összpontosítjuk – hát, akkor a dháranánknak annyi.

Ezért nem megy a gyerekeknek a tanulás. Lehet, hogy egy csomó információt megtanítanak nekik, de nem fejlesztik bennük a figyelem erejét, mely nem más, mint a dhárana sakti. A dhárana sakti a szmritihez (emlékezőképesség) is kapcsolódik. A szmriti nem a személyes múlt eseményeire, a látottakra, a hallottakra és a vágyakra való visszaemlékezés. A szmriti az a képesség, aminek a segítségével össze tudjuk kötni az okot az okozattal, a múltat a jelennel és a jövővel.

Szilárd, stabil elmére van tehát szükségünk ahhoz, hogy koncentrálni tudjunk. A védikus gondolkodás szerint az elme koncentrációja az, amely által az ánanda vagy a szóma áramolni tud. A koncentráció által értjük meg azon dolgok esszenciáját, melyekre odafigyelünk. Ez a kivonat, ez az esszencia alkotja a rászát, az ánandát, a szómát. Kifejezetten fontos tehát, hogy kiműveljük a dháranát, mivel a dhárana közvetlenül kapcsolódik az agnihoz, a tisztító hatású tűzhöz. A jóga sasztrák és különösképpen a saiva eredetűek függetlenül attól, hogy Észak- vagy Dél-Indiából származnak-e, számos dháranát írnak elő. Ehhez bizonyos helyekre kell összpontosítani az elménket (pránadhárana, dhristidhárana, csakradhárana stb.).

Az elménket mindig egy mozdulatlan ponton tartjuk. Ez a mozdulatlan pont egyben a bindu is. Mikor az elme egy mozdulatlan pontra összpontosít, végtelenné válik. Valójában az istenit kétféleképpen tudjuk megközelíteni: Az egyik út a végtelen nagyon keresztül vezet, míg a második a végtelenül kicsin.
Azt mondják, hogy a végtelen kicsin keresztül vezető út a könnyebbik. Általában ezt tanítják. Szegezzük a figyelmünket a szívben található tér azon végtelenül kicsi pontjára, ami az egész világegyetemet magában foglalja, melyet az Upanisádok dahara vidjutnak vagy dahara vidjának neveznek, ami a bindunak a központi és őseredeti pontja Ha sikerül végtelenül kicsivé válnunk, a végtelen naggyá válás sem okoz már gondot. Nem könnyű végtelenül nagynak lenni. Könnyebb kicsivé válni. Viszont nehéz mindennél kisebbé válni. Nehéz, de nem lehetetlen, hiszen a purusának nincs mérete. Az Upanisádok azt mondják rá, hogy a legnagyobbnál is nagyobb és a legkisebbnél is kisebb egyszerre. Ez nem méret kérdése. Ez jelenlét kérdése, mely a méretek és formák világának minden szintjét és annak minden aspektusát áthatja.

Nézzük meg most a dhjána, a meditáció gyakorlatát. Érdekes tudni, hogy India művészetének fő szimbóluma mindig egy istenség vagy valamilyen alak meditációs testhelyzetben ábrázolva (Buddha, Síva, Mahavíra, Visnu stb.).
Ez India kultúrájának a világszerte ismert szimbóluma. A legrégebbi szimbólumok kb. 5.000 évvel ezelőttről egy sziddhászanában ülő alakot ábrázolnak, akit vadállatok vesznek körül, és akinek három feje van. Ez Síva alapformája. Síva a vadállatok ura, mivel ő minden erő és hatalom ura, mindené, ami látható stb. Síva ugyanakkor Jóga Ísvara is.
Olyan szintre fejleszthetjük a jógagyakorlásunkat, ami már megengedi, hogy a Jóga Ísvara elv működjön bennünk, ahelyett hogy pusztán csak saját erőfeszítéseinkkel haladnánk. A szádanád igen fontos eleme, hogy Síván meditálj, hogy Sívává válj. Engedd meg, hogy ő lépjen előtérbe.

Beszéltünk Atmanról, beszéltünk Purusáról, azaz a magasabb Énről. Mikor az Atmanról, az Énről beszélünk, az nem ugyanaz, mint amikor azt mondod, hogy „én”. A te éned egy test-lény, egy ego alapú azonosság hordozója. Az Atman, melyről szó van, az Atmadévata, az Én isteni, mindent átható elve. Az Atmadévatát akkor fedezzük fel, ha túllépünk a testen és az elmén. Az Atmadévata nem lelhető fel pusztán a pszichológiai énünk tanulmányozásával. Igaz, hogy gyakran tanulmányoznunk kell a testet és az elmét annak érdekében, hogy meg tudjuk őket haladni, de ez egy másfajta gyakorlás. Ilyenkor behatolunk a finomtestbe, hogy megpróbáljuk megérteni a bennünk működő energiákat, a dósákat, a gúnákat, a karmákat, a prána és a sakti különböző aspektusait, a természeti erőket stb.

Ahogy látjuk, a Síva elv számtalan szinten és módon létezik. Lehet személyes és személytelen. Lehet fény, hang, energia, mozgás. Lehet csend és nyugalom. Lehet megnyilvánult és megnyilvánulatlan. Megvannak a maga különleges területei az anyagi világ hegyeiben, mint pl. Kedarnath vagy Kailas, de ugyanúgy megvan a helye minden megnyilvánult dolog mögött is. Tehát ez egy olyan tényező, mely segítségünkre lehet a tudatunk egyetemessé tételében ahelyett, hogy ezzel vagy azzal az istenséggel azonosulnánk, Sívával vagy Visnuval, Jézussal vagy Mohameddel. Pedig nagy a választék.

Ez egy igen érdekes dolog. A spirituális gyakorlataink végzésével az a célunk, hogy meghaladjuk az időt, a teret, a személyes- és az anyagi valóságot. Ugyanakkor a spirituális tényezőket megpróbáljuk fizikai elhelyezkedésük, anyagi formájuk alapján beazonosítani. Megpróbálunk fizikai és anyagi megfelelőt találni azoknak a valóságoknak, amiket valójában meg szeretnénk haladni. Tehetjük ezt építő módon is, erről szól az áhitat, a púdzsa: amikor veszel egy szobrot vagy egy képet, és ezt használod összpontosításod tárgyaként, hogy bevonzza és megjelenítse számodra az isteni energiákat.

Nos, néhány nap múlva elérkezik Sivarátri, Síva éjszakája. A Sivarátrit minden évben a Phalguna hó csaturdási tithijének (ford. megj.:tithi = lunáris „nap”, csaturdási = 14. tithi) sötét éjszakáján ünneplik. Indiában létezik egy nap-hold energiákon alapuló holdnaptár. A hónap neve szorosan kapcsolódik a megfelelő telihold időpontjához és az égbolton való elhelyezkedéséhez. Így például a Mághá nevű hónap esetében a telihold a Mághá csillag közelében jelenik meg, mely az Oroszlán csillagkép részét képezi. A Mághá csillag – nyugati nevén Regulusz – az Oroszlán legfényesebb csillaga, és egyben a tavaszi égbolt egyik legfeltűnőbb csillaga is. Na most a 14. tithi…

A holdhónapot 15 szakaszra osztjuk, melyek hossza durván a Hold egy napjának felel meg. A 14. szakasz éjszakája az utolsó, amikor a Hold még éppen, hogy látható. Ez tehát a fogyó hold utolsó éjszakája, ami után az újhold időszaka következik. A jelen összefüggésben Síva a sötétebb, a holdtalan éjszakákhoz kapcsolódik. Ez egy mágikus időszak, amikor az energiák igen kifinomultak. Ezért van az, hogy Síva bizonyos ábrákon holdsarlót visel a hajában. A fogyó hold bármely csaturdásija alkalmas Síva tiszteletének végrehajtására, ám ezek közül is a jelen alkalom az év legfontosabbja.
Különösen a kora reggeli órák rejtik számunkra az egész asztrológiai időciklus legnagyszerűbb pillanatait arra, hogy kapcsolatba lépjünk a Síva elvvel. Ugyanakkor a hagyomány szerint ez Káli imádatának időpontja is. Ő egy Sívához hasonló forma. Káli nem más, mint Síva önnön Saktija, az Abszolútum Saktija, a legfelső Niróda Sakti. Hamarosan elérkezik ez a nap.

Szvámidzsí is Sivarátrikor lép be a csendbe (mauna) Síva energiájához igazodva. Síva energiája még a mauna is, ami a csend. Emlékezzünk csak rá, hogy Síva a tagadás, Síva a visszavonulás, az átalakulás és a transzcendencia, a felülemelkedés – minden lehetséges módon. Síva az irányítás képessége is. Amint a vákot, a beszédet, a mauna gyakorlásával befelé fordítjuk, kapcsolatba léphetünk a benső szóval vagy a spirituális rezgésekkel, a szusumna rezgésével, mely hordozza a magasabb fényenergiákat és a hang végső forrását. Hang, fény, Én (Self), rezgés, prána – mind ugyanabból a forrásból erednek. Ahogy elmélyül a meditáció, megtalálod majd ezeket a rezgéseket magadban: A vibráló fényt, a vibráló hangot, megnyílva ezen kozmikus erőkre.

A Síva elv tehát nagyon erőteljes. Síva nem egy Isten, Síva maga minden Isten. Adhatnák Sívának egy másik nevet is, de valójában már eleve számos névvel rendelkezik, pl. Rudra (a hang és a tűz ereje) vagy Pasúpáti. A Pasú itt nem egyszerűen állatot jelent, Pasú az valami, amit megfigyelünk vagy látunk, így Pasúpáti az ura mindennek, ami látott. Minden, amit látunk, pl. egy állat vagy teremtmény, vagy forma a Pátitól, az Úrtól függ, mely Síva energiája.

Ahogyan azt már korábban is említettem, Síva a Védikus tudás esszenciája. A Síva elvet természetesen az Upanisádokban is megtaláljuk (Atman, Brahman, Purusa). Létezik egy Upanisád, a Sváita Svatara (ford. megj.: Śvetāśvataropaniṣad), mely kiemelt módon kapcsolódik a Síva energiához, mint ahogy ez a Jadzsur Véda számos és a Ríg Véda néhány részére is jellemző. A tantra hagyományaiban Síva a domináns istenség, a daksinacsárá és a vámácsárá ösvényein egyaránt. Még a modern jógában is megmaradt uralkodó formának. Különösen itt Haridwaron, ahol Síva óriási szobor formájában van jelen.
A Gangesz Síva folyója, mely a fejéről folyik alá. A Gangesznek egy majdnem férfias minősége van, holott nőneműként tisztelik. Ha felmégy Gangotriba, látni fogod az óriási diadóra cédrusokat. A diadóra vagy más néven dévadáru az istenek fája, erős Síva energiával rendelkezik.
A Síva energiát gyakran a Banjan fával is kapcsolatba hozzák. Banjan fa alatt történik, hogy Síva egy ifjú formájában (Dáksinamurti) tanítja a köré gyűlt idősebb risiket. Síva transzcendens léte ellenére megjelenhet a Földön pl. Rudraként, de megteheti ezt Szkanda (Síva fia) formájában is, és bizonyos mértékben Ganésa alakjában is, aki szintén Síva fia. Szkanda itt legfőképpen a transzcendencia tisztítótűz energiáját, míg Ganésa a különböző vidjákat, a tudás különböző útjait jelképezi.

Folytatása következik…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.