Szaumja mantra

Szaumja szaumjatarásésa

szaumjébhjasz tvati szundari

paráparánam paramá

tvaméva paramésvarí.

Táré tuttáré turé szvaha.

 

Ennek a gyakorlásnak az a célja, hogy létrehozza és megszilárdítsa a békesség érzetét Gurudéva tanítványainak szívében és elméjében, ezáltal erősítve a jólelkűséget minden létező között, Gurudéva örömére.

A mantra az Istenanyához szól Szaumja formájában, amely az Istenanya hűvös, gyengéd, holdszerű, békés minősége. A mantra a Candí vagy más néven Dévi Mahátmja iratból származik (I.62 vagy 71, a kiadástól függően), amely a tantrikus tradíció fontos irata.

Arra kérem Gurudévánk minden tanítványát, hogy szenteljék e három évet e mantra gyakorlásának. A mantrának ez az ismétlése, amelyre kérlek benneteket, azt a célt szolgálja, hogy békét hozzon minden gyakorló elméjébe.  Ezt a békét a gyakorló elméje először a személyes családjára sugározza ki, majd az egész Guru családra, majd végül a nagyobb, globális családra. Amíg ezt a gyakorlást végzi a gyakorló, alapvető szabály, hogy az elméjében nem lehet semmilyen ellentmondásos vagy ellenséges gondolat. A gondolatotok sem, de a szavaitok, tetteitek sem lehetnek ellenségesek, ha felvállaljátok ezt a gyakorlást.

Annak ellenére, hogy egy meghatározott céllal végezzük a gyakorlást, ne legyenek elvárásaitok a gyümölcsét illetően. Egyszerűen azért végezzétek, hogy felajánljátok az istenségnek. Ez a “Guru Pritjartham”, ami annyit tesz, hogy “az Isteni Guru Szellem örömére”, azért, hogy meghívjuk a Guru Szellem kegyelmét. Arra kérlek benneteket, hogy a személyes megtisztulás érdekében végezzétek együtt, mindannyian ezt a gyakorlást.

Ajánlom figyelmetekbe Szvámí Véda Bháratí “Speciális Mantrák” című kis könyvét, amelyben erről a mantráról részletesebben olvashattok. (Magyarul a Bevezetés a Himalájai Tradícióba I. kötet 111-138.  o.)

Ha jelenleg végzel valamilyen speciális gyakorlást, (purascsaranát), akkor ebben a hároméves periódusban folytasd a purascsaranádat, és végezz napi egy málát a Szaumja mantrából vagy annyit, amennyire képes vagy.

Habár a mantrákat a hangrezgésük miatt ismételjük, lehet jelentésük, szóbeli értelmük. Az egyes jelentésrétegeken belül lehetnek mélyebb és mélyebb jelentésrétegek, több ezer réteg mélységig. Most a mantra legsekélyebb jelentését fogom nektek bemutatni.

Az első szó, a Szaumja egy nőnemű szó, ami a szóma-szerűségre utal, azaz a holdszerű minőségre, vagy jellemzőre.  

Szaumja, Ő, aki hold minőségű, holdszerű, békés és kedves.

Szaumjatará, még magánál a holdnál is holdszerűbb és békésebb.

Ő, aki gyönyörűbb, mint minden lunáris erő és az univerzum összes békés lénye együttvéve. Ha lebontjuk a vers első felét, szóról szóra így hangzik:

Szaumja, szaumjatara, asésa, szamjébhjasz, tu, ati, szundari.

A vers következő fele pedig így folytatódik:

Paráparánam, paramá

Paramá, a túlvilági lény, amely meghaladja …

Paránam… a transzcendens valóság minden dolgát és a tapasztalt világ oldalán létező dolgokat is. Ő, aki meghaladja még a transzcendens erőket is, csak úgy, mint az immanens erőket.

Tvam Éva csakis Te egyedül,

Paramésvarí, Ó Túlvilági Hölgy,

Tvam Éva Paramésvarí, Te vagy a Túlvilági Hölgy. Csakis Te vagy az egyetlen Túlvilági Hölgy, aki meghaladja a transzcendens minden valóságát és minden benne rejlő erőt.

Az indiai filozófia végső célja mindig spirituális eredetű. A legmagasabb ezek közül, hogy az elmét hátrahagyjuk az elme nélküli meditáció állapotában (amanaszka jóga vagy aszampradzsnáta). Az ezt azonnal követő lépés, hogy képessé válunk, hogy megkülönböztessük egymástól a buddhit és a spirituális önvalót (vivéka khjáti). Az utóbbi még mindig túl magas, túl távoli cél a legtöbb gyakorlónak. Mielőtt akár csak egy pillantásnyi betekintést nyerhetünk ezekbe a valóságokba, meg kell tanulnunk, hogyan művelhetjük ki a szattvikus elménket.

A szattvikus elme jellemzőit és működését a Bhagavad Gíta 14., 17. és 18. fejezete írja le és sorolja fel. Ez annak a folyamatnak a rövid leírása, ami a szattvikus elme eléréséhez vezet. Ezek a Bháva Szamszuddhi, az érzelmek megtisztítása és a Csitta Praszádana, az elme tiszta és kellemes hellyé varázsolása. A Bhagavad Gíta ezeket a folyamatokat célzott vagy belénk nevelt mentális aszketizmusnak, vagy manasza tapasznak nevezi. A csend, az önuralom és az érzelmek megtisztítása a mentális aszketizmus gyakorlatai, amelyeket a 16. és 17. fejezet említ. A Szaumja az a minőség, amelynek köszönhetően bárki, aki rád néz, holdszerű, hűvös jellemzőkre tesz szert.

Az a feladat hogy az elménket tiszta és kellemes hellyé varázsoljuk és az, hogy megtisztítsuk az érzelmeinket – szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A szattvikus elme nem szenved adhiktól, vagyis az olyan mentális gyengeségektől és szenvedésektől, mint például a harag, a bosszúvágy, vagy a rosszakarat. Az ember nem nyomja el ezeket a jellemvonásokat, egyszerűen csak felismeri magában a természetes, szattvikus vágyat a béke, az elégedettség, és az elfogadás iránt, és így az elme energiamezejét megerősíti. Aki ezt képes elérni, kevesebb gyötrő fájdalomtól szenved a hétköznapi életében. Az ilyen ember egyszerűen lecseréli a radzsasztikus és tamaszikus minőségeit szattvikusra.  

Annak érdekében, hogy lecseréljük a gondolatainkban létező, pusztán szokásszerű mintáinkat természetes mintákra, és annak érdekében, hogy csökkentsük a fájdalmunkat és a szenvedésünket, fel kell tárnunk a mentális lángolásunk eredetét (tapa). Patanjali azt mondja, hogy a radzsasz az, ami felhevíti és kínozza az elmét. A szattva pedig az, aki szenved. Nincs más kínzó és nincs más szenvedő. Amikor a radzsas dominál, nyugtalanná és szenvedővé válunk. Amikor a szattva dominál, a rajas energiája és aktivitása támogatja a szattvát a megtisztulás elérésében.  

Mi a szerepe ebben a tamasznak?

A tamaszt sötét, nehéz, mozdulatlan és nem kívánatos energiának tartjuk, De tulajdonképpen a szattva, a radzsas és a tamasz egyensúlyát kellene elérnünk. Az ételben,  amit elfogyasztunk a szattva a pránikus energia amihez jutunk. A radzsas az étel főzése és fűszerezése és a tamasz a tömeg, amit elfogyasztunk. A tamasz szót úgyis fordíthatjuk, hogy pangás, megrekedés. Amikor ez a megrekedtség a szattva célját szolgálja, akkor stabilitást hoz létre. Amikor a szattvát elnyomja tamasz, akkor jön létre a stagnálás. Ez egy olyan egyetemes alapelv, amelyet minden tudományban használunk, beleértve az indiai filozófia rendszerét is.

Az érzelmek megtisztításának és az elme kellemessé tételének feladata  nem más, mint a szattva, a radzsas és a tamasz egyensúlyának megteremtése oly módon, hogy csakis a szattva dominál, a másik kettő pedig az ő célját szolgálja.

Ha nem tudjuk létrehozni a három gúna erejének egyensúlyát, akkor az adhik áldozatává várunk, a hat ellenség áldozatává: a káma a zabolátlan vágy és szenvedély, a kródha a harag, a lobha a kapzsiság, a moha a ragaszkodás és összezavarodottság, a máda a kontroll nélküli ingerültség és a matsarja, a gyűlölet vagy ellenségesség.

Létezik egy másik eszköz is, amivel el lehet érni önmagunk megtisztulását. Ez egy hosszú folyamat, amit önvizsgálatnak, átma niriksánának hívnak.  

Az önvizsgálat folyamatában az egyén nem keres igazolást saját romboló cselekedeteire. “Ó, mindenki elvesztette volna a türelmét ebben a helyzetben!” “Ó, csak szerettem volna valakinek megmutatni, hogy mi a helyes út!”  – és így tovább. Az ember abbahagyja ezt, és már nem keres kifogásokat magának.  Ahhoz, hogy elindulj az öntisztulás útján, ezt a három lépést kell megfontolni:

Készíts egy listát a gyengeségeidről, az igazi ellenségeidről.

Tudatosítsd magadban, hogy a gyengeség az valamilyen erősség meggyengülése. Azonosítsd az erősséget, ami meggyengült ebben a gyengeségben. Próbáld helyreállítani az erősséget. Például az intolerancia a tolerancia meggyengülése. Építsd fel a toleranciaszintedet.

Egyszerre csak egy vagy két gyengeségen dolgozz. Hozd létre azt az elhatározásodat, a szankalpádat, hogy legyőzd azt az ellenséget.

Figyeld meg magad, légy tudatos, gyakorold a szmriti upasztánát, ami a légzésed állapota, a testhelyzeted, a tekinteted, a hangod, a megválasztott szavaid, a cselekedeteid megfigyelése. Ezek jelzik az elméd állapotát és azt, hogy milyen mennyiségben van jelen benne a tamasz és a radzsas, az elme fosztogatói.

Készíts mentális vagy írott naplót a fejlődésedről: ma vesztettem az ellenségemmel szemben; ma nyertem, de nem teljesen.

Ebben a folyamatban figyeld meg, hogy milyen messzire vagy valójában a megvilágosodás céljától.

Amikor elkezded ezt a folyamatot, lehet hogy eltűnődsz azon, hogy hogyan is határozd meg, mi a helyes. Mindig tégy fel magadnak két kérdést: Ez szattvikus? Közel áll ahhoz, hogy elérjem a megvilágosodás célját?

Csakis ezen az alapon tudod megválasztani az érzéseidet, az érzelmeidet, az érzeteidet,  amelyeket elültetsz magadban. Gondozd őket azáltal, hogy fejleszted a bátorságodat, elutasítod az elme korábbi szokásait, és új módon cselekszel, egy olyan új módon, ami a korábban leírt természetes hajlamaidat képviseli.

Az erényesség útja mély, dharmaszja gahana gatih. Kérdezd meg magadtól, mi az alternatív szattvikus út, vagy viselkedés? A harag helyett hogyan kellett volna abban a helyzetben reagálnom? Lassan ezek a kérdések az elméd legfontosabb irányjelzőivé válnak. Ha konfliktust hoznak létre benned, akkor még mindig a radzsas dominál. A válasz egy gyengéd fuvallat, valójában ezt keresd magadban.

A viselkedési döntéseink meghatározása az elmében kezdődik. Ahelyett hogy azon tűnődnél, hogyan cselekedj, keresd a cselekvés okait, amelyek nem mások, mint a gondolataid és az érzelmeid. Ne nyomd el a haragodat. Törekedj arra, hogy együttérzéssé és elfogadássá tudd változtatni. Így érvelj magadnak: Ez az ember haragszik rám, mert a múltbeli fájdalmai dolgoznak benne, és reagálnak arra stimulusra, amit lehet hogy nem én okoztam. Ő mégis így éli meg.

Itt jön az ellentétek művelésének alapelve: a pratipaksa bhávanam.

Mi a szattvikus alapelv, ami ez esetben szembe állítható a radzsasztikus haraggal? Az én belső békém? Az együttérzés, amit más szenvedő lények iránt érzek? Akkor most ezt az alapelvet alkalmazom. Megnyugtatom egy mosollyal, vagy a gyengéd hangommal.

Fokozatosan azt fogod találni, hogy a mentális eszközök segítenek, hogy megváltoztasd a döntéseidet. A mosolyod megnyugtatja a másik embert, és mosolyra fakasztja.  Ha egyszer sikert érsz el, akkor ezen felbátorodsz. Már van hited abban, hogy ez megvalósítható. Egész biztosan kellemes eredményeket fog teremni. Akkor újra megerősíted az elhatározásodat a következő alkalomra.

Hívhatjuk ezt az érzelmek moralitásának, az érzelmek etikájának. Nem létezik megvilágosodás anélkül hogy Szaumja személyiséggé ne válnánk.

Adassék hogy a Guru lelkülete örömét lelje bennünk, és áldását adományozza számunkra.

Om, Sham.


Szvámi Véda születésnapján Frankó Csuba Dea mesélt az Ashram életéről, ottani élményeiről és adta át nekünk az új közösségi mantrát, amelyet az elkövetkező három évben gyakorolunk.

A videót itt tudod megtekinteni >> >> 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.