Az átalakulás tánca – egy lélekemelő hétvége Prakritivel

A Himalájai Jóga Tradíció hírlevelében láttam összekapcsolódni ezt a két szót. Átalakulás és tánc. Az átalakulás természetessé és állandóvá vált az elmúlt kilenc évemben, a tánc pedig – hobbi szinten – harminc éve kiapadhatatlan örömforrás az életemben. Mégis, amikor ez a két fogalom együtt, egy mondatban, sőt, egy háromnapos workshop címeként jelent meg előttem, elképzelni sem tudtam, mi történik majd, csak azt éreztem, hogy ott a helyem. 

A három nap lélekmelengető áramlásban telt. Mindannyian fürödtünk a Prakritiből áradó szeretetben, az odaadásában, és mindabban a majdnem negyvenöt évnyi táncos úton összegyűlt tapasztalásban, amit a rövid három nap alatt meg tudott osztani velünk.

Sok felismerés és megértés született bennem a hétvége során. Sok év meditáció után felfedeztem önmagam számára a táncot mint a meditáció egyik csodálatos formáját. Kicsit belekóstolhattunk Prakriti műfajába, a Barata Natyamba. Ez a tradicionális indiai tánc rendkívül szabályozott keretrendszerbe van beágyazva, és elképesztően komplex, sokrétű figyelmet igényel a kivitelezése. Különösen sok dologra kell egyszerre figyelni tánc közben, ami lehetetlenné teszi bármilyen gondolat felbukkanását, bekúszását az elme terébe. Ezáltal meg is érkezünk a meditáció állapotába, hisz a meditáció nem más, mint figyelem, jelenlét és gondolatnélküliség. Amint igyekeztem összehangolni a szöveggel és a ritmussal a kezem, a lábam, a fejem mozdulatait, miközben a szememmel érzéseket próbáltam kifejezni, megszűnt minden más létezni számomra. Nehéz volt, nagyon nehéz, de – mint Prakriti elmondta – először a szabályokat kell megtanulnunk követni, ami semmiképp sem öröm, hanem kemény erőfeszítés a számunkra, majd a sok gyakorlás vezet el minket a táncban – és a spiritualitásban is – az öröm állapotába. Megtudtuk, hogy a gyakorlás hozza meg a tapasztalást, és a tanítás csak a tapasztalat által válhat tudássá.

Én korábban nem igazán kedveltem azokat a táncokat, ahol szigorú szabályokat kell betartani. Valahogy mindig a szabadság vonzott a táncban is. Ebből fakadóan a workshop alatt végig roppantul foglalkoztatott a tánc mellett a táncos maga is. Kerestem, érezni és érteni akartam a szabályok között az egyént, azt a személyiséget, aki épp akkor, aktuálisan ő. A belőle fakadó feminin és maszkulin minőség megnyilvánulásának lehetőségeit is kíváncsian fürkésztem. Prakriti táncában megtaláltam, megéreztem és megértettem mindezt. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy egy előadás keretében közvetlen közelről láthattam őt táncolni. Életre szóló élmény volt. És nem csak a koncentráció és a jelenlét terében megjelenő gyönyörű mozdulatok és egység miatt. Hanem mert tánc közben Istent láttam a szemében.

 

Én sosem voltam hivatásos táncos, így mások táncát is csak amatőr szemmel tudtam (és tudom) nézni. Nem értettem, hogyan tud boldog és elégedett lenni egy táncos egy tragédiát, egy drámát, egy számomra végtelenül negatív érzelmeket megjelenítő darab eltáncolása után. Prakritinek köszönhetően ezt is megéreztem. Az előadó-művészet sajátossága, hogy mind az előadóművész, mind a néző bevonódik a – negatív vagy pozitív – érzelmeket megjelenítő darabba, de nem alakul ki kötődés és azonosulás az érzelmekkel. Amíg a darab tart, addig mélyen átélhetjük a megjelenített érzelmeket, akár sírhatunk is, de amint a darab véget ér, és kikerülünk az eljátszott vagy átérzett érzelmek hatása alól, mégis azt érezhetjük, hogy fantasztikus volt! A kötődés és azonosulás nélküli bevonódás az életem több területén hozott megértést és önmeghaladási lehetőséget.

A szellemi úton járók számára igazi kincsekkel is bővelkedett a Prakritivel töltött idő. Örömmel osztotta meg a létezéssel kapcsolatos tudását is, melynek mélységéből fakad az a tiszta és együttérző szeretet, amit annyira csodálatos és felemelő volt megtapasztalni.  A testtudatosságról, az elméről és az érzelmekről szóló tanítások mellett egyszerű, ám igen hasznos gyakorlati tanításokat is kaptunk tőle. Például elmondta, hogy hogyan érdemes kezelni azokat a helyzeteket, amikor hibázunk:

  • nevessünk rajta (Laugh) ahelyett, hogy                  sírnánk (Cry)
  • tanuljunk belőle (Learn) ahelyett, hogy                   panaszkodnánk (Complaint)
  • lépjünk tovább (Let go) ahelyett, hogy                   beleragadnánk (Cling)

Az átalakulás tánca remek cím mindahhoz, amit Prakriti képviselt, és amit átadott számunkra a három nap alatt. Elvárások nélkül érkeztem a workshopra, így mindent, amit kaptam, azt örömmel és hálával fogadtam és tettem magamévá. Sokan tudnak sokat a táncról. Sok „nagy átváltozóművész” tart előadásokat, workshopokat a változásról. Prakriti abban nyújtott számomra egyedülállót, hogy a hatalmas tudását és tapasztalatát olyan szeretettel és alázattal tárta elénk és adta át nekünk, amit megtapasztalni áldás és kegyelem.

Végül hadd osszam meg Prakritinek a workshop zárásakor, a résztvevőknek szánt, az itt-és-most-ban született hála-sorait:

Táncoltam JELENLÉTETEKBEN…

Átformáltátok SZERETETETEK esszenciájával…

Most CSÖNDETEKET hallom a ritmus lüktetésében…

Most HÁLÁTOKAT érzem mozdulataim áramlásában…

Most már nem táncolok többé…

Imádkozom…

 

(Eredetiben:

I danced in your PRESENCE…

You transformed it with the fragrance of your LOVE…

Now, I hear your SILENCE in the rhythm of the beats…

Now, I feel your GRACE in the flow of the movements…

Now, I don’t dance anymore…

I pray…)

 

Hálásan köszönöm mindazt, amit átadtál, Prakriti, alig várom, hogy Indiában vagy újra itt, Magyarországon tanulhassak még tőled!

Írta: Duna Ildikó

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.