Itthontól Otthonig; Szívtől Szívig

Az utam ugyan előre tervezett volt – április 29-én megvettem a repjegyet -, már akkor is éreztem, hogy a tervezésen túl a megvalósulásban is milyen nagy áldás kísér. Hálás vagyok az édesanyámnak és a barátaimnak a támogatásukért.

10 napos csend gyakorlásra készültem a Guru Purnima idején. Úgy terveztem, hogy figyelmemmel leginkább befelé fordulok, szembe nézek a válásommal és levonom a tanulságot, amennyiben még van mit; és tudni szerettem volna azt is, hol tartok most az életemben. Természetesen majdnem minden másképp alakult…

Sokat halljuk szeretett tanárainktól: mindig azt kapjuk, amire a legnagyobb szükségünk van, és ez néha nem egyezik avval, amit eltervezünk vagy amire vágyunk… Szeretett spirituális vezetőnk, Swami Veda Bharati július 14-én elhagyta testét, átlényegült Mahasamadhi-ba.
Egy csodás írást olvashattok a történtekről Joanne Sullivan élményeiről: http://www.ahymsin.org/docs2/News/1507Svb/11.html

Három nappal később, 17-én megtörtént a ‘Jal Samadhi’. Ez a szertartás a test végső nyugalomba helyezése a Szent Gangesz folyóba. JP Bach különleges érzékkel és éles szemmel ragadta meg a pillanatokat erről az eseményről is:
https://www.facebook.com/jayprakash.bahuguna.12/media_set?set=a.840848632666381.1073741841.100002237560663&type=1

Swamiji “átlényegülése” után alig volt maradásom itthon, indiai szívem húzott otthonra. Hihetetlen erőssé és szeretetteljessé vált Swamiji jelenléte. Soha ezelőtt nem éreztem még ilyen erősen. Többen hasonló élményt osztottak meg később itt és ott is. Nem tudtam, milyen élményekre számítsak. Kicsit tartottam az érzelmi hullámvasúttól, amit lelkem bugyrai rejtenek; és ekkor még a szélsőséges időjárás is aggasztó volt. Evvel együtt abban biztos voltam: mennem kell, ott a helyem éd bármi történjen is, minden rendben lesz.

swami_veda

Két nappal a ‘Jal Samadhi’ után, 19-én, simán, gyengéd áramlással, vegyes érzelmekkel, teljes izgalomban, nyitott szívvel és szeretettel érkeztem meg itthonról otthonra. Földrajzilag ez a hely egy piciny területe Észak-Indiának, Rishikesh-nek. Számomra egy egész világot átölelő béke és kincses sziget. 2011. februárjában itt kaptam beavatást és olvadtam eggyé a Himalájai Jóga Tradíció végtelen tiszta forrásával.

Egy nap elég volt felvenni a helyi ritmust. Pár órára beugrottam, vagyis tuk-tuk-oltam Laxman Jhula-ba ajándékokért. Ügyesen egyezkedtem a sofőrökkel az árakról, ami része a helyi szokásoknak. Meglepő élmény volt, hogy az erős napsütést és a magas páratartalom kombóját is egész jól viselem. Ehhez hozzá tartozik persze, hogy a szobámat a légkondi kellemesen hűvös hőmérsékleten tartotta. 😉

Másnap elkezdtem a 10 naposra tervezett csend gyakorlást. Legyen, ahogy lennie kell! Végeztem a saját napi rutinomat: ászanázás, nadi sodhanam, meditáció –belső párbeszéddel, mantra japa és napló írás. Bekapcsolódtam a 16 napos gyász szertartásba is (Shodashi). Ennek részeként résztvettem a közös: meditációkon, a Gayatri Japa recitáláson; felajánlásokon (Puja), tűzszertartáson (Poornahoti Yajna); az esti megemlékezéseken; majd 29-én a végső tiszteletadási szertartáson és étel osztáson (Shradhanjali Samaroha and Shodhashi bhandara); végül 31-én a Guru Purnima Ünnepen.

Ezidő alatt elmerültem csendes, békés mélységeimben és engedtem felszínre bukkanni kavargó érzelmeimet is. Megfigyeltem elmém hullámzását, régről előkúszó emlékeket, melyeket a gyakrolások segítettek elengedni. Párhuzamosan teret kapott az együttérzés; a bánat és fájdalom mellett egy felszabadító öröm és folyamatosan áramló szeretet. Aztán elengedtem a csend gyakorlás 10 napos külső keretét. A hatodik naptól szavakon keresztül is kapcsolódtam a körülöttem lévő csodás lelkekhez, és elvarázsoltak tiszta, kedves és szeretetteljes jelenlétükkel. Új kapcsolatokkal és élményekkel lettem gazdagabb. Megtapasztaltam, milyen megtartani a belső figyelmet és ugyanakkor nyitottan kapcsolódni. Mélyen megérintődtem mind a csendes és mind a beszédes találkozásoktól, együttlétektől. Hála és köszönet Nektek és Értetek!!!

A július 29-ei búcsú esemény jól szervezett volt. Mindenki tudta, hol a helye, mit kell csinálnia, gördülékenyen áramlottak az események. Elégedett és boldog mosoly tükröződött nap végén az arcokon. Nagyon különleges és megható élmény volt ezen a napon: a szeretet, az elfogadás, a támogatás és tisztelet, amellyel Swami Ritavanjit fogadta a Swami közösség és a nemzetközi himalájai család. Fantasztikus megtapasztalni Swamiji jelenlétét, amely egyben az öröksége is!

mantra_recitation

A jelenlétével annyi mindent tanított már nekem, a halálról is. Nagy tanítás ez a mostani időszak is. Milyen erős és mély a hitem? Itt az ideje a bizonyosságoknak.

Jó érzés emlékezni Stomy Persaud (Swamiji egyik lánya) szavaira is, amellyel csodásan kifejezte:

“Swamiji missziója tovább él és áramlik rajtunk keresztül. Folytassuk hát a missziót, amelyet elkezdtünk!”

Legyen úgy, ahogy Swami Ritavan is emlékeztet bennünket:

“Kérlek, tartsátok az ő szándékát az elmétekben: ‘Minden ember érezze, hogy szeretik.’”

Szeretettel,

Monaji

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.