Mit tehetsz? – Szvámí Véda Bháratí

(Ez egy kivonat az 1992-es Spirituális Fesztiválra írt ajánlás szövegéből, amit az akkor még Pandit Usharbudh Arya néven ismert Szvámí Véda jegyzett. A szöveget Szvámí Ritavan szerkesztette.)

 

Megosztom veletek azzal kapcsolatos gondolataimat, hogy mit is tehettek az idei Fesztivál során, amely a Guru Purnima (a Guru napja) teliholdjakor ér véget. Amit az eddigi évek során együtt gyakoroltunk, két téma köré csoportosíthatjuk.

  1. A gondolatok, az érzelmek és az életstílus megtisztítása azzal, hogy kiválasztjuk a derűs nézeteket, érzelmeket bennünk, és kiműveljük őket, ezáltal gazdagítva a körülöttünk élőket is.
  2. Gyakoroljuk a tiszta spiritualitást a dzsapával.

…A dzsapa gyakorlása. Ismét ajánlom a személyes mantra 125.000-es ismétlését. Azok, akik egy kicsit intenzívebben szeretnék csinálni, nem kell, hogy csak erre a negyven napra korlátozzák magukat. Ők hosszabb idő alatt is teljesíthetik a gyakorlást, úgy, hogy nem a mantra dzsapát számolják, hanem a lélegzetüket. Az, hogy hány mantraismétlés jut egy lélegzetre, az teljesen a személyes teljesítőképességtől függ.

  • Bárhol is ülsz a Fesztivál során a gyakorlás alatt, egy kevés Gajatrí ismétlés az elején és a végén mindig ajánlott – három, hét, kilenc, tizenegy, vagy huszonegy. Akik megtanulták megnyújtani a Gajatrí gyakorlást, használhatják ezt a hosszabb gyakorlatot, amely az Om Tat Szat Brahmarpanam Asztu-val ér véget.
  • Nos, ez az alapja a dzsapának… és továbbra is szeretném fenntartani a meghívásomat, hogy a vaszudéva-elv szerint éljünk, a benne-rejlés elv, a személyes bennünk rejlő isteni, a bennünk rejlő erő alapján…

Ahogy te is tudod, a jóga létrájának nyolc foka vagy lépcsője közül az első a jáma, a belső, spirituális fegyelem. És az öt jáma közül a legelső az ahimsza, a nem-ártás. És be szeretnénk vezetni ezt a fegyelmet az életünkbe. Hogyan emeljük be ezt a fegyelmet az életünkbe? Megosztok veled néhány gondolatot. Amikor e benne rejlő elv szerint élünk, tudjuk, hogy a lélek minden létezőben egy. Nem kell abba belenyugodnunk, hogy csak szájjal gyakoroljuk ezt az elvet. E szerint kell, hogy éljük kapcsolatainkat minden létezővel.

…Vannak olyan vallási vagy spirituális tradíciók a világon, ahol 25-26 százada, vagy még régebben tilos bármilyen élőlény szándékos vagy közvetett megölése. Miért? Mert félelemmel élünk. Egész életünkben félelemtől remegünk. A Jóga-szútrák a félelmet agresszióként írják le. Nem attól való félelemként, hogy mások bántani fognak, hanem a bennünk lévő agresszió felismeréseként. Tudom belül, hogy megsértettem élőlényeket. Élőlényeket, nem embereket. Bántottam élőlényeket. Mindig ebben a félelemben élünk.

Így most e negyven nap alatt terjeszd ki a nem-ártásodat minden élőlényre, és tartsd távol magad minden olyan ételtől, amihez ölni kellett. Ez nem egy együttérzési cselekedet feléjük. Ez a bennünk lévő lélek egységének felismerése. Minden gyilkos cselekedet egy öngyilkosság, mert a másik szintén én vagyok, az Univerzális Lélek. Kérlek, emlékezz erre: minden gyilkos tett egy öngyilkosság. Nincs különbség a kettő között.

A másik lépés ezen az úton annak felismerése, hogy minden haraggal önmagunkra is haragszunk. A frusztráció önmagunk képtelensége miatt a szerelemben is harag. Nem csak úgy mondom, hidd el, minden harag, éppen ebben a pillanatban is. Vannak haraggal kapcsolatos kérdések, igazságtalanságok elleni harag, harag, amikor jó vagyok, a másik meg rossz, és így tovább. Kezdjünk el kívülről haladni, ne akarjunk minden erkölcsi dilemmát most megoldani. Hajtsunk végre egy életkísérletet ebben a negyven napban. Gondozz egy kedves elhatározást. És ismét, ez nem az együttérzés cselekedete és nem is elfojtás, ez egy ragyogó elhatározás gondozása. Ha a bennünk lévő lélek egy, kire is haragszom? Tedd fel magadnak ezt a kérdést, és segíteni fog túljutni a harag iránti erős késztetéseden. A beszéd erőszakosságán, például. Az erőszakén, amely a hangos szóban, rikácsolásban és a toporzékolásban fejezi ki magát.

Csak fékezd meg egy ideig az életedben. Ha klinikai depressziód van, amit a harag elfojtása okoz, akkor nem ajánlom neked ezt a gyakorlatot. Akkor egyszerűen csak az egyetlen, bennünk rejlő lélek gondolatának kiművelését ajánlom.

…Legyen ez egy kísérlet az életedben. Tudod, mit fogsz csinálni, amikor a nem-ártást gyakorlod? Ez segíteni fog legyőzni a halálfélelmedet, a halálfélelem, ahogy már mondtam, semmi más, mint a tudatalatti felismerése annak, hogy hányszor sújtottam halállal másokat, „csak nehogy visszahasson rám.”

Ne úgy vedd ezt, mint világtörvényt. Vedd a lényegét. Szívd fel és építsd be a lényeget.

Olvasd el újra Gandhi életrajzát. Próbálj kedvező magyarázatot találni a másik tettére, hisz te vagy ő, ő te vagy – két hullám ugyanabban az óceánban, két sugár, ugyanabból a napból, két láng, ugyanabból a tűzből. Kontemplálj, és hagyd kontemplációdat nézeteddé válni, és hagyd, hogy a lelked átadja magát az egyetemes Egy-ségnek. Úgy gondolok erre a világra, mint egy versre, és így gondolok az uni-verzumra is (világ-egy-etem). Legyen az életed vers. Legyen egy vers a világod. Kívánom ezt a teljességérzetet ennek a negyven napos időszaknak a végén.   

És még egy dolog, a szokásos elfogadásommal mondom: „Megtervezed az érzett kapcsolat szintjét a guru-vonallal.” De hadd mondjak egy dolgot, addig is, amíg elmélyül ez a kapcsolat, ezek a gyakorlatok elvezetnek valahova. Találd meg a módjait, hogy ez a kapcsolat elmélyülhessen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.