Síva – II. rész

Majd nézzünk meg egy különösen érdekes jelenséget: a modern pszichológiát, melynek fordított a megközelítésmódja.

A védikus gondolkodók megpróbáltak egyetemesen gondolkodni, arra törekedtek, hogy a szimbólumok egyetemes jellegéhez kapcsolódjanak. A pszichológia pedig azáltal, hogy lélektanilag magyaráz, inkább emberivé teszi ezeket. Sívából férfit, Saktiból pedig nőt igyekeznek faragni. Holott ezek a dualisztikus erők hatják át az egész világegyetemet.

Villamosság és mágnesesség, Nap és Hold, tűz és víz, elme és értelem, sok különböző szinten. A biológiai megnyilvánulás csak egy a sok közül, az emberi megnyilvánulás pedig a biológiainak csupán egy része.
Valójában, ha Saktiról beszélünk, ennek a fő megjelenési formája a villám, azaz elektromos energia, nem pedig ember. Viszont mivel a tudat mindent áthat e világon, mondhatjuk azt is, hogy „mindennek van arca”: Az Istennő arca a villámban, Káli arca a térben lakozik.

Ezt azonban nem úgy kell érteni, hogy ők egyszerű biológiai lények: A jóga megértése és törekvése az, hogy az egyéni elmétől az egyetemes tudat irányába haladjunk.

Az elme a teremtményekben lakozó testet öltött tudatosság, mely a testben található. Maga a tudatosság nem testi jelenség. A test ugyan visszatükrözheti a tudatosság egy részét egy bizonyos szinten, a tudatosság viszont egy olyan egyetemes alapelv, mint a tér, aminek a hatása mindenütt megtalálható. A tudatosságnak nincs szüksége testre ahhoz, hogy meg tudjon nyilvánulni. Valójában, amikor a tudat a testen keresztül fejti ki hatását, ezt csak korlátoltan teszi. Ezért van a tudatlanság és az egoizmus, ezért vannak vágyaink, vonzódásaink, idegenkedéseink. Mindez attól függő, hogy a tudatosság hogyan tud keresztülhatolni az elme és a prána burkain végül biológiai jelenséggé válva.

A modern kor egy menő kérdése, hogy ugyan létezik-e intelligens élet más bolygókon. Holott a valódi tudatosság alapból személytelen, épp ezért eleve megtalálható az univerzum minden sarkában.
A haladás tehát az egyéni elmétől indul (mely az egótudatosság, az „én a test vagyok” identitás központja), az egyetemes Tudat felé.
Az elme alapú tudatosságot nevezzük dzsívának, dszívátmának, egyéni léleknek vagy testet öltött entitásnak Az egyetemes tudatot pedig Sívának. Síva mint a mindent átható alapelv, Síva mint tér, mint erő, mint jelenlét. Minden, ami létezik, az Síva jelenlétében van, Síva pedig az örökkévalóság jelenlétében. A test és az elme folyamatosan változnak az idő mozgásában, ami alatt a gondolat és a lélegzet, a test és az elme mozgását értjük.

Azt szeretném, ha megértenétek, hogy hogyan lehet használni az említett elveket, így például a Síva elvet is arra, hogy az elme gubancait kibogozzuk, vagy hogy mélyebben megértsük a természetet. Azt szeretném, hogy közvetlenül, mint kozmikus erőket tapasztalhassuk meg ezeket, s ne pusztán könyvből vett információ vagy vallásos jelenség maradjon.
A Síva energia itt igen erőteljes – egyik megnyilvánulása például a hegy. A hegy, mely nem csupán az ásványi és az anyagi erőt jelképezi, hanem inkább a szilárdságot, a megváltozhatatlanságot, az állandóságot, a kitartást, továbbá a tudat erejét és jelenlétét. Tudjátok, hogy létezik valami, amit számos szellemi hagyományban megtalálunk, az, hogy minden külső tárgynak vagy jelenségnek felismerjük a mulandó természetét. Mégis ott találjuk az állandót is a mulandóban.

siva-2-300
Csak az állandó teszi lehetővé, hogy a mulandó megjelenjen. Amennyiben csak a mulandót tudjuk felismerni, mi magunk is mulandóvá válunk, és egyre inkább az örökké változó külső világ rabságába esünk. Tartsuk magunkat tehát inkább a Síva elvhez, mely maga a benső szilárdság. Úgy szoktuk ezt leírni, hogy a Síva elv olyan, mint a kerékagy. A Sakti elv pedig olyan, mint az abroncs, mely folytonos pörgésben van. Maga a kerék folytonosan pöröghet, a kerékagy viszont soha sem változik.

Az állandó az a belső lényeg, az az esszencia, melyből a mulandó megnyilvánulhat. Még ha rejtve is, de minden mulandóban ott az állandó. Mert az állandó az a jelenlét, az a folytonosság és az az erő, mely lehetővé teszi, hogy bármi is üzemelni, mozogni és változni tudjon.

A jógában tehát visszalépünk az állandóba, mely a tanú, a látó, a Purusa. Visszalépve ebbe a Síva elvbe, kiléphetünk a külső, korlátozó tettek körforgásából anélkül, hogy elvesztenénk képességeink közül bármelyiket anélkül, hogy erőnkből, energiánkból vagy jelenlétünkből vesztenénk. Tehát az említett Síva erő vagy Síva-alap megteremtése a gyakorlásunk alapja.

Létezik egy érdekes „képlet”, mely segítségével megérthetjük Sívát, mint kozmikus valóságot. Káviakánta Ganapáti Múni dolgozta ki, aki Bhagavan Ramana Maharsi fő tanítványa volt, és egyben a modern India egyik jelentős tanítója is. Valószínűnek tartom, hogy ő volt a modern India egyik legnagyobb szanszkrit írója, sok szútrát írt.

A „képlet” nem más, mint egy egyszerű, négyrétű vezérelv, mely a következőképpen írja le Sívát: prakása, purusa, prána és pranava. Prakása – fény, purusa – az Én, prána – energia/életerő és pranava – rezgés/hang. Ezek mind valahol összekapcsolódnak egymással, és a következőkben ezekről szeretnék részletesebben beszélni.

Síva maga a Fény, a prakása is a Fény, de ez a Fény a fény mögött, a lét Fénye (szatprakása), az igazság Fénye (szatjaprakása) vagy a tudat (csitta) Fénye. Van egy minden mögött meghúzódó Fény, mely ott van a fény minden formája mögött. Ez a tudatosság Fénye, melyet gyakran tiszta fényként írnak le, és gyakran kristályokkal kötik össze. Így például a sivalinga elkészítéséhez szpatikát szoktak (kvarckristályt) használni.

A lingát Síva imádásánál alkalmazzák, aki maga a Fény, mely a világegyetem minden egyéb fényét áthatja. Létezik továbbá az isteni Fény felismerése, amit számos hagyományban elfogadnak, még ha különböző módon is. Ebben még a vallások is meg tudnak egyezni egymással: a fény isteni, azaz létezik isteni fény.

A jóga hagyomány azonban mélyebbre vezet bennünket ezen az úton: Síva Fényének négy aspektusát, vonatkozását különböztetjük meg, ezek Szúrja, Szóma, Vídjut és Agni. Szúrja a Nap, Szóma a Hold, Vídjut a villám, vagy az elektromos erő, és végül Agni a tűz. Azonban, amikor ezen energiákról és Fényekről beszélünk, a jóga benső erőit értjük alattuk, nem pedig egyszerű természeti jelenségeket. Ezeket az erőket értelmezhetjük többféleképpen: Sívának például három szeme van, a Nap, a Hold és az Agni.

A finom testben, a csakra rendszerben pedig négy Fényt ismerünk. A három alsó csakra Agnihoz kapcsolódik, mely a Tűz és a Kundalíni erő képviselője. Agni egyben a vak, a beszéd erejét is jelképezi. A védikus elképzelés szerint Agni a muladharában lakozik, mely a Föld oltára. Az Agni erővel ellentétes erő a Szóma, ami a három felső csakrához kapcsolódik. Kifejezetten a szahaszráról mondják azt, hogy a Szóma, illetve a Hold birodalma, ami egyben a misztikus nektár birodalma is. Lényegében létezik tehát a felszálló, tüzes jellegű erő, mely a személyes törekvést is jelenti, és az alászálló, víz jellegű erő, mely a kegyelem áramlása, a Szóma mozgása, a Holdfény áradata. Valójában az Agni-Szóma dualitás az egész világegyetemet áthatja.

Ez az alapja az Ajúrvéda tudományának, a Védikus szertartásoknak, ez a tantra-jóga alapja is: Agni tisztító, Szóma pedig tápláló hatású. Agni melegít, Szóma hűt. Ez a kettőség mindenütt jelen van. Ebben a tekintetben az erők kiegyensúlyozzák egymást, ugyanez a helyzet a bennünk lakozó Agnival és Szómával is, az Agnival mely felfelé irányul, és a Szómával, amely pedig lefelé tart. Így kerül a tisztulás egyensúlyba a kegyelem áradásával – ez az a taszítás-vonzódás-egyensúly, melyről Szvámidzsi az imént beszélt.
A Tűz jellegében egy felfelé irányuló, elektromos energia. A kegyelem áradása, a víz jellegű Hold-erő pedig egy befelé irányuló, mágneses erő. A két erő ugyanakkor jelképe az istenség két oldalának: durva és lágy, jótékony és ártó aspektusoknak.

Így lesz például Rudra Siva tüzes, Agni-formája, aki letör minden ellenállást, aki eltávolít minden tisztátlanságot, aki rákényszerít bennünket, hogy változzunk vagy változtassunk. Itt tehát egy ösztönző, sőt gyakran felrázó hatású erőről van szó, mely szenvedést idézhet elő, ha ez a változás szükséges előfeltétele. A Szóma ezzel ellentétben Síva jótékony oldala, Síva, mint Síva Sankara Sambu, a Fényáraszó, az Áldások Árasztója, a Békeadó, az, aki megajándékoz bennünket minden jóval.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.