Síva – VI. rész

Ez az egész a saktihoz és a sakta hagyományhoz is kapcsolódik, amiről még nem beszéltünk ma, de majd egy következő alkalommal megtehetjük, hisz ebben is nagy lehetőségek rejlenek.

A Síva erő az, mely lehetővé teszi a Sakti erő megnyilvánulását. Amint a Síva erő stabillá válik, a Sakti erő is mindig meg fog jelenni. Ha bármikor megteremted a Síva erőt, az a Sakti forrásává válik, mint kiegészítő, nem pedig ellentétes tényező. Ha azt mondjuk, hogy Síva a tűz (Agni), akkor a Sakti a tűz ereje. Ha Síva a prána lénye, akkor Sakti a prána ereje. A fény és a fényenergia együttesen léteznek, ugyanúgy, mint a dolgok lényege és kifejeződése.

Tulajdonképpen az egész jógahagyomány célja, hogy Saktit visszajuttassuk Sívához. Ám mi általában bőkezűen szétszórjuk a Saktinkat mindenre, ami nem Síva. Ahelyett, hogy a külvilág megannyi formájára, csábítására, az érzésekre és a jelenségekre irányítjuk a Saktinkat, a Saktit vissza kell vonnunk Sívához, aki a csend és a belső átváltozás színhelye.

Még a Jóga Szútrák is a Sakti (ford. megj.: csitisaktiréti) szóval végződnek: A kaivalja az, amikor a Sakti a saját természetében nyugszik (szvarúpapratistha), mely nem más, mint a Purusa. Megpróbáltam segítségetekre lenni abban, hogy legyen elképzelésetek Síva mindent átható jelenlétéről és erejéről. Így, amikor meglátjátok egy szobrát, már nem kérdezősködtök, hogy miért tartja azt a sok vicces tárgyat a kezében, meg hogy miért öltözködik olyan furcsán. Már nem fogtok azon tűnődni, hogy honnan van annyi meghökkentő történet róla a Puránákban: Miért vágta le szegény Ganésa fejét, miért oszlatta fel Dáksa áldozati ceremóniáját? Miért csinált mindig ilyen furcsaságokat?

Van a dolgoknak egy mélyebb értelme is. Számos tanítás épp az ellentmondásokon keresztül tanít, vagy egyszerűen „visszadobja” a kérdéseinket. Nem szolgáltatnak kulcsrakész, gyors válaszokat. Hagyományosan is, ha a tanuló kérdéssel fordult a tanítójához, az gyakran a következőképpen válaszolt: „Nagyon jó kérdés. Vonulj vissza az erdőbe, gyakorolj egy évig, azután gyere vissza, és megkapod tőlem a választ.” Maga a gyakorlás (tapasz) volt a válaszokban való részesülésnek, illetve a válasz létrehozásának az eszköze.

A tanítások nem mindig fekete-fehérek. Sokszor olyasmit is tartalmaznak, aminek számodra semmi értelme sincs, vagy ami fejtetőre állítja a társadalmi élet normáit azért, hogy ezzel felhívják a figyelmünket a valóság mélyebb rétegeire. Az ilyen vonások sehol sem olyan gyakorta fellelhetőek, mint a Síva ábrázolásában: Jelen van itt minden dualitás, minden paradoxon, de mindez egyszerre egyesített és meghaladott formában. Provokáció ez, ami mélyebb önvizsgálatra és gyakorlásra sarkall bennünket.

A pránád nem a te pránád, hanem Síva pránája. Az elméd nem a te elméd, hanem Síva elméje. A beszéd nem a te beszéded, hanem Síváé. A fény az nem valaki fénye, nem is a természet fénye, hanem Síva fénye. Ez az egyesítő elv magába foglalja mindezt. Ha egyszer elkezdjük tüzetesebben elemezni a dolgokat, egyszer csak mindezen energiák, formák és megnyilvánulások már kevésbé tűnnek ellentmondásosnak. Ekkor indulunk el az egyesítés útján a jóga mélyebb szintjei felé. Ez az egyesítés nem valami mesterséges dolog. Az egyesítés azáltal történik, hogy felkeressük a dolgok gyökerét. Ettől még a levelek, a virágok, az ágak és a gyümölcsök továbbra is egymástól különbözőek maradnak. A test és az elme továbbra is két különböző dolog marad, a saját „egyéni” gúnái, karmái és dósái szerint. Azonban a belső tudatosság, a jelenlét, az erő, a belső Lény, az mindig egy. Az óceán mindig ugyanaz marad tekintet nélkül a hullámok közötti különbségekre. A hullámok nem befolyásolják, nem veszélyeztetik az óceán egységét. Az óceánt nem azáltal próbálod meg lecsendesíteni, hogy megállítod a felszín minden hullámzását. A csendet úgy teremtheted meg, hogy mélyre merülsz – oda, ahol a hullámok zaja már nem játszik szerepet.

Kérdés: Semmi sem létezik, ami nem Síva. Ugyanakkor az alapelvet Brahmannak is nevezzük. Mi a különbség Síva és Brahman közt?

Válasz: A különbség Síva és Brahman közt… Érdekes, hogy a szavak mennyi zűrzavart tudnak okozni. A végső valóság azonban meghaladja a szavakat. Amikor meghaladjuk a nevek és formák birodalmát, akkor érhetjük el a Síva állapotot. Brahman szintén a végtelen kiterjedés elvét jelenti. Síva az Brahman, Brahman az Síva, de amikor áldozatot mutatunk be vagy imádatot végzünk, akkor Síva Istennek a személyes formája. Síva személyes formája egyben Brahman személyes formája is (Szagúna Brahman). A tulajdonságokkal bíró Szagúna Brahman pedig Brahma, Visnu és Síva. De Síva esszenciája a transzcendencia, ami nem más, mint Brahman. Ám Brahman ugyanakkor az Én-lénye is (Self-being). A Brahman nem csupán egy személytelen elv, mivel tartalmazza a tudatosság érzését is. Az egész valójában csak egy szójáték. Használhatunk más kifejezéseket is, mint pl. Visnu, Brahma stb.. Ilyenkor más szögből szemléljük a dolgokat, de valójában a mélyebb valóság az, ami érdekel bennünket.

Kérdés: Azon tűnődöm, hogy Síva az maga a tudatosság-e vagy netán különbözik attól? A tudatosság mögött rejlik-e a mélyebb valóság, a dolgok mögött húzódó valóság, amiről beszélt, vagy maga a tudatosság a mélyebb valóság?

Válasz: A tudatosság a mélyebb valóság. Síva számos szinten nyilvánul meg. A tudatosság szintén számos szinten nyilvánul meg. Még az anyag, az energia, a prána és az elme is a tudatosság megnyilvánulási formái. A tudatosság, mely a megnyilvánultak mögött rejlik, az a megnyilvánulatlan. Sívát szemlélhetjük e szintek bármelyikén, de a valóság végső lényege a tiszta tudatosság, mely nem az a tudatosság, ami a megnyilvánult világ része. A mi dolgunk az, hogy eljussunk a megnyilvánultból a megnyilvánulatlanba. Ehhez először meg kell tanulnunk a megnyilvánult világban működő isteni energiákkal dolgozni, hogy később el tudjuk érni a mögötte rejlő istenit. Ezért hozunk létre szent helyeket, szent időszakokat. Imádat céljából bizonyos képeket alkothatunk magunknak. Egy egész tudományág létezik, mely a megnyilvánult világból a megnyilvánulatlanba vezető utakat tanulmányozza. A szattva gúnát is azért műveljük, hogy meghaladhassuk a tamasz és a radzsasz korlátait.

Kérdés: Azok számára közülünk, akik orrvérzésig tanulmányozták a Kasmíri Saivizmust: Arról beszélt, hogy a belső út a végtelen nagyon és a végtelen kicsin keresztül is vezethet. Tekinthetjük-e a végtelenül kicsin keresztül vezető utat (bindubédhana) shaktaupájának, a végtelen nagyon keresztül vezető utat pedig sambhávaupájának (ford. megj.: a tantrikus hagyomány különböző szintű gyakorlatai)?

Válasz: Ezt nem tudom egészen pontosan, de azt meg tudom mondani, hogy a végtelenül kicsin keresztül vezető út a leggyakoribb. A sambhávaupájában sok a mantragyakorlás, az ánupája pedig talán a legtalálóbb a kérdéses szempontból, mivel közvetlenül a végtelenbe vezet. Miután India szerte tanulmányoztam a saivizmust, érdekesnek találom, hogy az emberek hajlamosak a kasmíri vonalat különlegesnek tartani, holott valójában nem igazán egyedi. A saivizmus összességében egy alapos, mélyreható filozófia. A saiva filozófia 11 tattvával többet vesz számba (36), mint a számkhja (25), ami bizonyos szinten megnehezítheti a dolgunkat. A saiva hagyomány hatalmas tudással rendelkezik a mantrákról és az „ábécéről”, és számos erőteljes szádhanát ismer.

Ha megnézzük a jóga történelmét az utóbbi ezer évben, a legmélyebb nyomot talán a Náth jógik (pl. Gorakhnáth, Macjendranáth vagy Nivruttináth) hagyományai hagyták. Így például a hatha jóga és a sziddha jóga is Náth hagyományok, melyek a saiva filozófiában gyökereznek. Érdemes megjegyezni, hogy a Náth hagyományok viszont a korábbi, Pasupáti hagyományból erednek, melyben egy Lakulis nevű bölcs volt a legfőbb guru. Lakulis szobra pl. számos Kumauni (ford. megj.: dél-kelet Uttarakhand területén található közigazgatási egység) templomban megtalálható, pl. Dzsagésvárban (Jageshwar). Még napjainkban is létezik egy jógahagyomány, mely közvetlen vonalon származik Lakulis hagyományából. Azt állítják, hogy maga Lakulis öltötte fel a hagyomány egyik, már elhunyt vezetője testét.

Számos saiva jóga elemet találhatunk Sankara tanításaiban is, lásd például a Szaundárja Láhárit, mely új fényt vet a mantra és a tantra tudományára. Legyünk azonban óvatosak a szavak használatával. Amikor az emberek a tantra kifejezést hallják, azonnal valami új keletű szexuális praktikákra gondolnak, holott a régi, hagyományos tantra filozófiája gyakorlatilag megegyezik a jógáéval, és számos szertartást ismer, hasonlóan egyes ősi jóga hagyományokhoz, mint pl. a Jádnya-Válkja.

Kérdés: Van-e a Síva elvnek buddhista megfelelője?

Válasz: Nagyon jó kérdés. Múlt szeptemberben megkértek, hogy legyek egy konferencia védnöke. Ez a konferencia a bhopáli Szancsi buddhista egyetem megnyitásakor került megrendezésre. Hamarosan ez lesz Ázsia legnagyobb buddhista egyeteme, és védikus karral is rendelkezik, ezért hívtak meg. Tehát ott voltam, és persze sok buddhistával beszélgettem…

Lényegében a buddhizmus sokat vitatja a múlandóság kérdését, és zömében azt állítja, hogy nincs állandóság. Gyakran beszélnek a nem-Énről (non-Self), azt mondják, hogy nincs Én (Self). Nézzük meg a dolog finomabb részleteit. A buddhista hagyomány azt tanítja, hogy semmiben sincs Én (Self). A dolgoknak nincs Énje (Self). A védikus hagyomány pedig úgy tanítja, hogy az Én (Self) nem a dolgokban rejlik. Látjátok a különbséget? És a hasonlóságot? A védikus hagyomány szerint minden, ami a prakritihez tartozik, múlandó. Viszont a tudat, mely tanúja az egésznek, az már nem múlandó. A buddhizmus szatdharmája sem múlandó. Vagy talán múlandó lenne a dharma? A dharmának állandónak kell lennie, hogy dharma lehessen.

Lényegében a nirvána a Síva elv megfelelője. A Síva elv nem más, mint a nirvána. A nirvána megfelelője a jógában a niródha kifejezés, mely a csend, a megszűnés, a transzcendencia állapotát jelenti, a dolgok meghaladását. Gaté, gaté, parágaté (ford. megj.:hṛidájamantra vagy szív-mantra). Ez a Síva elv. Ez az elv mindig jelen van, de nem a megnyilvánult világban, nem a prakritiben, nem a májában és nem is az elmében van. Minden, aminek formája van, ami látható, ami megnyilvánult, az egyben múlandó is, míg a Látó, a Tanú, a Tudó, a Tudat nem az. A buddhizmusban is megtalálható ugyanaz a tendencia, a csend, a nyugalom és az egyedüllét keresése, a visszavonulás, a befelé fordulás igénye, mely elvezet bennünket a Síva elvhez is. Érdekes történelmi tény, hogy az ötödik században megalapított, már nem létező Nálandá buddhista egyetem területén egy igen nagy Síva szobor is állt. Hasonlóképpen létezik egy Síva-Buddha kultusz Indonéziában is. A kettő közt számos hasonlóság van. Ugyanakkor számos filozófiai irányzat létezik, mivel az elmék rendszerint különböznek egymástól. A dharmikus hagyomány keretein belül számtalan filozófia lehetséges. Különböző embereknek különböző filozófiája lehet. Hitelességüket abból nyerik, hogy a dharmán, a szádhanán alapulnak. A végső tanítás pedig amúgy is meghaladja a szavakat és a fogalmakat.

VÉGE

Fordította: Kanzamár Miklós
Lektorálta: Szabó Katalin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.