Szvámí Ráma – A Szeretet az Élet ura

Akik csupán a születésükről és a létezés ezen színterén játszódó életükről vesznek tudomást, mindig félni fognak az úgynevezett haláltól. Pedig a nagy bölcsek minden időben és helyen kinyilatkoztatták, hogy a halálnak nem áll hatalmában megváltoztatni semmit, egyvalamit kivéve, a testet. Egyetlen erő képes megváltoztatni az ember lényének mélyebb aspektusait és ezt úgy hívják, hogy a szeretet hatalma. A szeretet az a központ, amely sugározza magából az életet és a fényt, de mi még nem tanultuk meg megérteni, hogy mi is ez. Ha létezik univerzális vallás, ha az emberiség jövőjében csak egyetlen vallás marad is fenn, ez a szeretet lesz, mert a szeretet minden idők legrégebbi utazója.

Ha áttanulmányozzuk az élet teljes fejlődésmenetét, azt látjuk, hogy mikor egy gyermek megszületik, a szeretete legelőször is az anyja mellére irányul, aztán szeretni kezdi a játékfigurákat, később talán a divatos színeket vagy stílusokat. Aztán ahogy növekszik, érettebbé válik, szeretet ébred benne az iskolákban és egyetemeken megszerezhető elismerések és bizonyítványok iránt, majd a szeretet egy bizonyos férfi vagy nő iránti szerelemben, vagy éppen önérzetességben, hiúságban nyilvánul meg, stb. Azt gondoljuk, hogy a szeretetnek ezek a formái nagyon fontosak, de amikor megvizsgáljuk, azt találhatjuk, hogy ezekkel gyakran csupán saját individuális egónkat tápláljuk. Amikor egy idős pár tagjai – életük alkonyán – megvizsgálják az életük egész folyamatát, azt találják, hogy semmit sem tudnak.  Eltűnődnek: “mi következik ezután?” A szeretet olyan valami, amit érzünk és értünk, de nem tudjuk megmagyarázni.

A jóga tudományában és filozófiájában az első vállalás az “ahimsa”. Az “a” azt jelenti, hogy “nem”, a “himsa” jelentése “ölés, megsértés, ártás” így a ahimsa a szeretetnek egy kifejeződése. Akik nem értik meg ezt a fajta elköteleződést, ők nem tudnak szeretni. Ha azt érzed, hogy szeretsz valakit, de bántod vagy semmibe veszed őt, akkor nyilvánvalóan nem szereted ezt az embert. A szeretet gyakorlásához gyakorolnod kell az ahimsát gondolatban, tettben és beszédben.  Gyakran elbizonytalanodunk, amikor az igazság definícióját keressük, és lehet az igazságnak milliónyi meghatározása, de a nagy szentírások és bölcsek azt mondják: “Miért idegeskedsz? Miért nem alkalmazod ezt a nagyszerű törvényt a mindennapjaidban?

Az ahimsa annyira gyakorlatias dolog, hogy könnyedén alkalmazhatjuk az illúzió mocsarának átszelésére. Úgy kelhetünk át a túloldalra, hogy közben élvezhetjük azt az örökkévaló középpontot, aminek neve: szeretet. A nem-ölés, nem-ártás, nem-bántás kifejezésével ahimsát gyakorlunk. Tedd meg az elméddel, tetteiddel és szavaiddal a képességed szerint, és tudd, hogy  minden erők legfelsőbbike a szeretet hatalma. Tanulmányoztam ezt magamon. Egyszer 10 órát meditáltam és semmi nem történt. Imádkoztam, mert még mindig különbözőnek éreztem magam az Úrtól. De aztán teljesen átadtam magam, és azt mondtam: “Istenem, én a Tied vagyok és Te az enyém vagy. Egy csepp vagyok, te pedig az óceán vagy. Nincs számomra hely sehol rajtad kívül. Aztán jött némi bátorság belülről, és a csalódottságnak ez a felhője szertefoszlott.

SZERETET ÉS FÉLELEMNÉLKÜLISÉG

Szeretném megosztani veletek még egy tapasztalatomat. Indiában látni fogjátok, hogy nagyon sok kobra van a dzsungelban, (de a városban nem, még ha ezt is hallottátok). Szép lassan fóbiát növesztettem magamban e kígyók iránt. Akármikor mielőtt leültem, alaposan átvizsgáltam a környéket, hogy van-e valahol kobra. Még a zsebeimet is ellenőriztem, hogy nincs-e ott kígyó. A félelem képes így kifejlődni és válik a fejlődés akadályává! Előadást tartottam a Brahma Sutrákról, minden filozófiák legmagasabbikáról, és a diákjaim mindig azt gondolták, hogy a tanárjuk igazán nagyon mentes a félelemtől.

De az elmém állandóan a kobráktól való félelem kerékvágásában csatangolt. Még a mesteremnek sem beszéltem róla, és hat éven keresztül növekedett ez a szívemben. Egy nap azt mondtam: semmi értelme így élnem, hogy beszélek a legmagasabb rendű filozófiákról és meditációt tanítok, miközben a kobráktól való félelem uralkodik felettem”. Patakokban ömlött a könnyem  a himalájai barlangkolostorunk előtt állva, amikor kijött hozzám a mesterem és azt mosolyogva azt mondta nekem: “figyelj ide, holnap el kell mennünk valahova.” Így aztán másnap elmentem vele a vadonba. Egy idő után megállt és azt mondta. “Egy rituálét kell itt elvégezned.”. Magamban azt gondoltam: “nem is hisz a rituálékban. Ugyan mit próbál itt alakítani?” De azért gyűjtöttem pár virágot és aztán azt mondta “Egy mantrát 10 ezerszer el kell ismételned és felajánlanod ezeket a virágokat”. Megkérdeztem: “Mi fog történni?” Ő erre: “Először tedd meg, és aztán majd meglátod, mi történik.”

Korán reggel azt mondta: “ Szedd fel azt a halom virágot, amit tegnap használtunk”. Mentem hogy felszedjem a virágokat és ha hiszitek, ha nem, egy kígyó üldögélt a virághalom tetején. Jóságos Istenem! Egész testem remegett. Azt mondta a mesterem: Ne félj, ennek a szegény teremtménynek nem áll hatalmában ártani neked. Miért félsz? Csak magadnak ártasz azzal, hogy így gondolkozol, a félelmed pedig őt is csak feléd vonzza. Megmarhat, ha félsz tőle, úgyhogy ne félj. Hozd ide hozzám”. Így aztán a karmaimba vettem ezt a halálos veszedelmet.  Istenem, lehunytam a szemeimet és megfogtam a kobrát, mire ő azt mondta: “ most tartsd magad felé.” Istenem! Behunytam a szememet és csak fogtam a kobrát, ő pedig azt mondta: “Nézz rá, láttál valaha ilyen tiszta teremtményt? A világon a legtisztább teremtmény a kígyó. És soha nem mar, kivéve önvédelemből. Csókold meg.” “Uram, sajnálom, nincs erőm megtenni. Te meg tudnád csókolni?” Azt válaszolta: “Természetesen, add csak ide”.

Odaadtam neki és ő azt mondta “Nézd, most mondani akarok neked valamit. Ülj le ide. Amikor a mélyalvás állapotában vagy, a fogaid miért nem harapják el a nyelvedet? Az ujjaid miért nem szúrják ki a szemeidet? Az öklöd miért nem üt meg?” Én pedig válaszoltam: talán mert  a végtagjaink tudatában vannak annak, hogy mindannyian ugyanahhoz a testhez tartoznak.” Erre ő azt mondta: “Így igaz. És ha tudatában vagy annak, hogy mindannyian egyetlen tulajdonoshoz tartozunk, mert mindannyian ugyanazt az életerőt lélegezzük, akkor soha nem lehet erőszak a világban. Az erőszakos természetű lény is meghódol az olyan ember előtt, aki megérti ezt.”

 Mivel féltem a kobráktól, utálni kezdtem őket a félelemből kifolyólag. Lassan elkezdtem szeretni azt a kígyót. Most már tudom, hogy van egy nagyon finom választóvonal a gyűlölet és a szeretet között. Ez egy gyakorlati lecke volt a számomra, amelyet nem lehet könyvekben megtalálni. Ezért is mondom mindig azt, hogy egy ember lelkiismerete a legtisztább tükör és hogy a közvetlen tapasztalat a legmagasabb szintű tanár. E két pont megértése nélkül teljesen mindegy, hogy mennyi szentiratot tanulmányoztál át, vagy hány egyetemi dipomát szereztél meg, semmi nem fog történni, nem tudsz átalakulni.

A SZERETET ÖNZETLENSÉGET JELENT

Amikor a világ nagy vallásait tanulmányozzuk, találkozunk egy Buddha nevű megvilágosodottal. Az ő idejében volt egy kegyetlen tantrikus bűnöző, aki levagdosta az emberek ujjait. Arra akarta használni az ujjakat, hogy egy speciális erők megszerzésével kecsegtető szertartást végezzen velük. Amikor kilencszázkilencvenkilenc ujjat összegyűjtött, azt mondta az anyjának: “ Még egy ujjra szükségem van, és nem találok senkit, akiét levághatnám, így hát készülj, holnap a te ujjad kell majd nekem!” A következő reggelen szegény anyja otthagyta otthonát és elmenekült, és útja során találkozott Buddhával. Azt mondta neki: “ Mi a bajod? Miért menekülsz ilyen rettegésben?” Az asszony elmondta neki a történetét, mire Buddha azt mondta: “Nosza. Hadd menjek veled.” Így hát visszamentek és Buddha megkérdezte az asszony fiat: “ Szükséged van még egy ujjra? A fiú azt mondta: “Igen, és most könnyűszerrel megszerzem a tiedet. Nem kell megölnöm az anyámat azért, hogy az ő ujját megszerezzem.” Felemelte a kardját, de nem tudott ártani Buddhának.

Ilyen az együttérzés ereje. Habár mindannyian fennen állítjuk, hogy mennyire szeretjük egymást, egy emberi lény nagyon silány és gyenge, ha az érdekeiről van szó. “ Szeretlek. Ő édesem, meg tudnék halni érted. Ó drágám, egy gyönyörű angyal vagy a Nap és a Hold között.” Egy férfi gyöngyörű verset tud költeni, hogy elcsábítson egy fiatal lányt, de ha jobban megvizsgálod, akkor azt találod, hogy az ilyen ember önző, a “szeretet” [vagy “szerelem” a ford.] szót csak a saját érdekében használja. A szeretet nem önző. Az önzőség határokat épített körénk, és rabokká váltunk. Ez a probléma nagyon súlyos, nincs gyógyír az önzés problémájára. Amikor önzővé válunk, elkezdünk elvárni valami: a feleség elvárásokat támaszt a férjével szemben, a férj pedig elvárásokat támaszt a feleségével szemben. Ezt szeretetnek nevezik, de valójában elvárás, és az elvárás minden nyomorúság szülőanyja. A ragaszkodással vegyülő elvárásból ered a világon minden szenvedés.

Azt találtam minden nagyszerű embernél a világon, hogy habár különböző utakat jártak be, egy minőségben közösek, ez pedig az önzetlenség. Krisztus annyira önzetlen volt, hogy amikor keresztre feszítették, egyszer sem mondta, hogy “Könyörüljetek meg rajtam, kérlek engedjetek el”, Mózes, Buddha és az ősi és modern korok  nagy bölcsei mind nagyon önzetlenek voltak. Amikor önző vagy, akkor megerősíted azokat a határokat, amelyek korlátoznak téged és elválasztanak másoktól. “Én létezem, én létezem, én létezem” Ezzel a visszacsatolással  csak megszilárdítod a körülötted lévő határokat, miközben azt hiszed, hogy általa megvédheted magad. De ez a fajta védelem megfojtja az emberi életet, nem engedi, hogy megvalósítsuk a civilizáció következő lépését. A legkönnyebb alapelv az, hogy kövessük az életben az erőszakmentesség és szeretet filozófiáját. Nagyon egyszerű.

Nem számít hogy mennyire vagy mérges az adott pillanatban, később úgyis ráébredsz, hogy míg a dühöddel voltál elfoglalva, ésszerűtlen és irracionális voltál. És ugyanez az igazság vonatkozik minden emberre, aki pusztítja és ártalmára van az emberiségnek. A szeretet nem értelmezhető önző gesztusként.  A szeretet önzetlenséget jelent, tökéletes önzetlenséget. Megvizsgálhatod ezt.  Amikor nagyon önzővé válsz, azt tapasztalhatod, hogy a személyiséged összeszűkült. Legyél teljesen önztlen annak érdekében, hogy megküzdj a félelmeiddel és óriási hatalomra és erőre teszel szert ezáltal. Két törvény van: az összezsugorodás törvénye és a kitágulás törvénye. Az önzővé válás azt jelenti, hogy az összeszűkülés törvényét követed, az önzetlenné válás pedig azt jelenti, hogy kitágítod a tudatosságodat. A szeretet nevű központról való állandó tudatosság  a cselekvő meditáció. Minden terápia közül a legmagasabb szintű a szeretet terápiája.

MEGTANULNI SZERETNI

Mindig azt mondom, hogy a család intézményét a nők hozták létre, csak megfeledkeztek az erejükről. Amíg ők fel nem ébrednek, amíg fel nem emelkednek, az emberiség nem tud segíteni önmagán. Az otthon a tanulás első létesítménye, és a tanulás ezen létesítménye szétporlad. Az első dolog amit meg kellene tanulnunk az az, hogy megvédjük a család intézményét.  Ez az, ahol az első képzésünket megkapjuk, itt alakul ki a megértés képessége. A gyerek, aki szeretetet kap, megérti, hogy hogyan szeressen. Aki sosem kapott szeretetet, nem tud szeretni, nem számít, hogy a színjátszás hány módozatát tanulja meg. A legtöbb pszichológiai probléma a gyerekkorban gyökerezik, és a fő hiba a nevelésben keresendő.

Ennek tudatára kellene ébrednünk, és meg kellene kérnünk az anyákat, hogy védjék meg ezt az intézményt. Meg kellene tanulnunk tisztelni az anyaságot. A világon a szeretet minden szimbóluma közül az anya a legmagasabb szintű. Nézd meg, hogy micsoda hatalmas ereje van a nőknek. Ha egy követ teszel egy férfi gyomrába és azt mondod: “ Cipeld ezt néhány napig “ nem tudja megtenni. Egy nő viszont hónapokon keresztül cipeli a hasában a gyerekét. És aztán örömmel készen áll rá, hogy a szülésnek nevezett halálos kockázatú folyamaton keresztülmenjen. Az ő erejének a központja a szeretet közponjta. A fizikai fájdalomnak nincs semmi ereje, ha tudatában vagy annak, hogy a test meg fog változni, meghal és az enyészeté lesz. A test nem számít egy valódi bölcs vagy egy szvámi számára. Még azok között is, akik megértik ezt, kevesen mondhatják el “ Ó ugyan már, nem érdekel a fizikai fájdalom, van nagyon sok más sokkal magasabb rendű problémám, amit meg kell oldanom. Ha túl sok időt vesztegetünk  a fizikai fájdalom elmúlasztására, hogyan szabadulhatnánk meg a mentális és spirituális fájdalomtól? Meg kell tanulnunk erősnek lenni és a valódi erő belülről fakad. Az anyaságunkat azzal rontottuk el, hogy a külső világban mindenhol leértékeltük.

Ezért van az, hogy miért nem kaphatjuk meg azt a szeretetet, amit senki más nem adhat meg nekünk, az anyai szeretetet. Vissza kell térnünk a családi életnek  nevezett inztézményhez. Ha valóban tanulni, növekedni és megérteni akarunk, vissza kell mennünk az időben.A szeretve levés azt jelenti, hogy te is szeretsz. A férj megkérdezheti a feleségtől: “Szeretsz?” Mire a feleség így válaszolhat: “ Te szeretsz engem?” Talán negyven éven át együtt éltek, és még mindig ezt a kérdést teszik fel egymásnak! Egy urdu versben azt mondják: “ha nem tiszteled azt a személyt, akit szeretsz, akkor nem szereted eléggé. Nem különítheted el a szeretetet a tisztelettől. A legtöbb ember az élet iránti és a tudatosság középpontja iránti szeretetét vesztette el.

A SZERETET ADÁST JELENT

A szeretet adást, adást, adást jelent, ahol fel sem merül a viszonzás gondolata. A tiszta szívből és önkéntesen megvalósuló adást nevezik szeretetnek. Akik gyakorolták ezt, értik ezt a törvényt. A szeretet lemondást jelent. Olyan, mint az úszás. Amikor úszol, eltolod magadtól a vizet és így mozdulsz el előre. Ehelyett mi mit csinálunk? Próbálunk úszni, de úgy, hogy a vizet magunk felé toljuk. Így nem lehet úszni, ez a megfulladás útja. A lemondás alapelve minden olyan helyzetre vonatkozik, amikor valahova menni akarunk. Ahhoz, hogy eljussunk arra a helyre, ahova akarunk, el kell hagynunk azt a helyet, ahol most vagyunk.A fejlődéshez meg kell tanulnunk lemondani. Amikor folyamatosan lemondunk, elérjük azt az állapotot, amire vágyunk. A szeretet azt jelenti, hogy lemondunk mások érdekében. Minden állapotok legmagasabbika a mások iránti önzetlen szeretet. Miután az életed során sok mindennel kísérleteztél, végül oda lyukadsz ki, hogy “Miért teszem ezt magamért? Ezt másokért kellene megtennem. Hadd legyenek ők boldogok!”

Aztán azért érzed magad boldognak, mert mások boldogok.  Ha Ramakrishna Paramahansa életét tanulmányozod, azt találod, hogy amikor torokráktól szenvedett, Vivekananda és a többi követője köréje gyűlt és azt mondták. “Uram, nem eszel és fájdalmaid vannak” Ő csak mosolygott és azt mondta: “ De ti esztek. Nagyon boldog vagyok, hogy élvezitek.” Hasonlóképpen, amikor Krisztust keresztre feszítették, Ő volt a vilgon a legboldogabb ember, mert az emberiségért feszítettetett keresztre. Amikor kifejlesztetted ezt az érzékenységedet, akkor nem tudod megállni, hogy ne szeresd az embereket és segíts nekik.  Nagyszerűek azok, akik másokat segítenek és szolgálnak, mert ők a mások szolgálatában fejezik ki a szeretetüket.

Egyszer, amikor 19 éves voltam, egy öreg szvámi hirtelen épp akkor érkezett meg a hegyekből a mi barlangunkba, amikor elkezdtem volna enni. A következő napig már semmit nem lehetett volna enni. Nem tudtunk naponta kétszer főzni, és csak egy darab kenyerem volt és néhány zöldségem. A mesterem azt mondta. “ Itt van ez az öreg szvámi, oda kell adnod neki az ételedet.” Én erre azt mondtam: “nézd, én nem fogom megtenni ezt”. Aztán nekem szegezte a kérdést: “ Nem érzel semmit iránta?” Azt mondtam:  “Éhes vagyok! Senki iránt semmilyen érzésem nincs.” Felállt és azt mondta “Megparancsolom, hogy adj.” Amikor a szvámi elkezdte mondani az étkezési imáját: “Az Istenért eszem…” hirtelen a tudatosságom felemelkedett, és később megértettem, hogy azzal, hogy a szváminak adom az ételemet, tényleg valami nagyszerű dolgot csinálok. Elkezdtem hasonló viselkedést gyakorolni újra és újra. Most biztosíthatlak titeket, hogy ha éhes vagyok és valaki más is éhes, boldog vagyok, hogy felajánlhatom az ételemet annak az embernek. Ugyanezt gyakorolhatjuk a mindennapjainkban.

Váljunk önzetlenné és vizsgáljuk meg, mi történik ezidő alatt. A szeretetet félelemtől mentesen, hűségesen és őszintén lehet csak gyakorolni, és a szeretet önmagában elvezet bennünket a tudatosság legmegasabb állapotához. Örök szamádiban vagy, ha önzetlenül végzed a munkádat. Teljes szívvel végezd a munkádat, élj a világban, mégis maradj meg fölötte. Amikor a földrajzi határoknak már nincs jelentőségük, amikor a világ apró dologgá válik, amikor az indivídumok együttműködően érintkeznek egymással minden nap, akkor melyik vallást követjük majd? Azt mondom, hogy minden nagy vallás ugyanabból a szeretet központból ered. Amikor megértjük a nagy vallások lényegi mondanivalóját, akkor tudhatjuk, hogy  mind egy és ugyanaz. Mindegyik azt mondja, hogy legyél szeretetteljes, kedves és gyengéd, őszinte. Hol a különbség?  A különbség a nem lényeges dolgokban fekszik. Kicserélhetjük a tojásokat a kosárban, de attól még a kosár ugyanaz marad. Amikor megértjük ezt az igazságot, végül visszaérkezünk a szeretet középpontjához és megpróbáljuk gyakorolni. Amikor minden jóga legmagasabb szintjét is megértjük, tudni fogjuk, hogy azt az önátadás jógájának hívják. Pontosan úgy, ahogyan a csepp találkozik az óceánnal, az egyén is találkozik a legmagasabb létezővel és kitágítja a tudatosságát. Várjuk az eljövetelét annak a világvallásnak és világkormánynak, amelyet a szeretet vezérel, amely nem emberi vagy állati eredetű, hanem isteni. Emellett a vezetés mellett mindannyian szeretni fogjuk egymást, mindenkit bennefoglalva és senkit nem kizárva.

Fordította: Havasi Marianna

Forrás: https://www.yespublishers.com/post/love-is-the-lord-of-life

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.