Szvámi Ráma: Mantra és csend

A hangok maguk alig vibrálnak és valójában nincs irodalmi jelentésük. A mantrák a szavakkal megformált jelentésüknél mélyebb szinten működnek; a mantra hatása a hangzás és a rezgés létrehozta minőségből ered.

swami_rama_

Képzeld azt el, hogy egy folyó partján állsz, és hallod, amint a víz árama folyik. Ha követed a folyót felfelé, eljutsz a forrásáig. Ott azt fogod tapasztalni, hogy a hang eltűnt. Ugyanígy, a mantra elvezeti az elmét a benne lakozó csendességbe. Ezt az állapotot nevezzük „hangtalan hangnak”.

Ha a csakrák hét hangját, vagy mantráját felerősítjük, akkor azok egy formát alkotnak. Mindegyik mantra külön formát hoz létre. Ám a külvilág hangjainak felerősítése nem fog rajtad segíteni. Ahhoz, hogy hangot igazán meghalld, el kell jutnod a benne rejlő forráshoz. Így ismerheted meg a hangot, és a hang által tapasztalhatod meg a csendet, minden hang forrását. A csendbe való elmerülést mind fizikai mind pedig mentális úton el kell sajátítanod.

Létezik egy tudomány, amely még a csakrák tudományánál is mélyebb, jóllehet semmilyen kézikönyvben nem találkozhatsz vele. Ez az, amit a guruk a tanítványaiknak átadnak – nem könyvek, vagy szavak által, hanem csakis a csenden keresztül. A guruk tudásuk javát a csend gyakorlása révén továbbítják. Kommunikálnak veled, amikor a csendgyakorlatot végzed: a csend útján és a csendben. Azon gyakorlók számára, akiknek az elméje erre ráhangolódik, ez a tanítás a tanítások legjobbika. A csend útján történő kommunikáció bárhol megtörténhet, függetlenül attól, hogy fizikailag éppen hol tartózkodsz, 10 ezer mérdöldnyire, vagy éppen a közvetlen közelben. A mantra hatását ugyanis nem a mantrát alkotó szavak jelentése adja, hanem a hangzás tapasztalása, amely az elme lecsendesedését segíti, és végül elvezet a hangon túlra, a hang eredetének, a csendnek megismeréséhez.

A hangok a csendből születnek. Például, a gyökér csakra által keltett hang a „lam”. A „lam” maga egy felerősített hang. A csendből emelkedik ki. Amikor annak a csendnek a potenciális energiája megjelenik a gyökérközpontban, megformázza a „lam” bidzsamantrát. A hang ezen felerősített változatának az ismerete nem igazán segít rajtad. Amennyiben a mantra szubtilisabb, finomabb szintjére akarsz eljutni, akkor, mint a bölcsek, csendet kell gyakrolnod. A csendből áramlik ki az összes folyó, amely a nagy nádát alkotja, és az óceán jeleníti meg a nagy hangot és a mozgást. Ez a mozgás úgy közeledik és távolodik, mint ahogyan tenger hullámzik. Ott, a csendben fogsz rátalálni arra, hogy mit is jelent valójában a mantra. A csendből ered a hang és a hangból a forma.

A mantrának négy teste, négy burka, vagy kósája van. Van egyfajta jelentése először szóként, aztán egy ennél finomabb réteg az az érzés, érzet, amit kelt, ennél még szubtilisabb a mély, beható és állandó tudatosság, vagy jelenlét, amit megteremt, míg a mantra negyedik, legfinomabb szintje a hangtalan hang. Sok gyakorló zengeti vagy mormolja a mantráját egész életén át, ám soha nem érik el a japa állapotát, az erőfeszítés nélküli állandó tudatosságot. Az ilyen tanítvány a mantrázással megerősíti a tudatosságát, de meditálni csak egy alacsony szinten tud. A csendben gyakorolt meditációhoz használt mantrák a hangok olyan speciális csoportjából állnak, amelyek nem akadályozzák, nem zavarják a légzés áramlását, ellenkezőleg, segítik a légzés szabályozását és elvezetnek a szusumna felébredéséhez, amikor is a légzés a két orrnyíláson egyenletesen áramlik. Ez idézi elő az elme örömteli állapotát, amikor is az elme magától kikapcsolja az érzékek által közvetített észlelések fogadását.

A gyakorlónak ekkor szembesülnie kell a tudattalanból feltörő gondolatokkal. A tudatos elme sajátja, hogy a tudattalan mélyéről felidézi az emlékeket. A mantra éppen azt segíti, hogy a gyakorló messzire, a hétköznapi emlékezésen túlra menjen ebben a folyamatban. A mantra egy új barázdát képez az elmében, és az elme elkezd spontán módon beáramolni ebbe a mantra keltette vájatba. Amikor az elme koncenrálttá, egyhegyűvé válik, és befelé fordul, bepillantást nyer a tudattalan látens, rejtett részébe, ahol előbb vagy utóbb rátalál egy csillogó fényre.

Az egyetlen állapot, amikor elménk valamennyire lecsendesedik, az a mély, álomtalan alvás állapota. Az ezen kívüli időben az elme úgy hánykolódik, mint a horgony nélküli hajó. A mantra, a mantrázás egyik célja, hogy lecsendesítse az elmét azáltal, hogy egyetlen fókuszt ad a figyelemnek. Ez a koncentráció nem jár erőfeszítéssel, feszültséggel vagy mentális törekvéssel, pusztán „összpontosított figyelmet” jelent. Ez az összpontosított figyelem, ellentétben áll az elme szétszórt, elterelt állapotával. Ez egy éber, mégis ellazult, fókuszált figyelem, és ha könnyen és kényelmesen éled meg, akkor nem okozhat nehézséget a megvalósítása.

Mantrázni nem lehet anélkül, hogy a mantra jelentését értenénk. A mantra recitálásának megkezdése előtt a gyakorlónak teljesen tisztában kell lennie a mantra jelentésével, jelentőségével.

A mantrát értően és érzően kell ismételni. Papagájszerű ismételgetésnek nem sok haszna van. A mantra málával és nyelvünkkel történő puszta pergetése meglehetősen alacsony szintű gyakorlat. A mantrázás nem a megadott számú ismétlés letudását jelenti. Az elmét a japázás, a mantra ismétlése magasabb dimenziókba vezeti, és eljuttatja a meditáció fokozataira.

Végső soron a mantra az élet részévé és tartozékává válik, és mint ilyen folyamatosan táplálja a tudatosságot. A mantra jelentésének és szellemének így egybe kell forrnia minden belégzéssel, és minden kilégzéssel, amit a gyakorlónak minden pillanatban, minden körülmények között teljes tudatossággal kell megélnie. Amikor az elme egyhegyűsége a mantra kimondásával, és a mantrára koncentrálással kifejlődik, a szádhana iránti igény elmélyül. Amikor a japázás a világi tevékenységek közben is állandósul, azt cselekvő meditációnak nevezzük.

Az elmében gyakran jelennek meg felvillanó gondolatok, érzések. Meditációban a gyakorlónak a mantrára kell fókuszálnia és hagyni, hogy az elme zaja mintegy magától elcsendesedjen. Ugyanakkor, néha, amikor más gondolatok jelennek meg az elmében, a figyelem átterelődik azokra a kérdésekre. Ha ezt tapasztalod, észlelned kell ezeknek a gondolatoknak és gondolattársításoknak a megjelenését és finoman vissza kell terelned a figyelmet a mantrára. Fontos, hogy ilyenkor ne kezdjünk holmi kötélhúzásba, ne vonódjunk be mentális vitába, ne legyünk mérgesek, vagy ne ítéljük el magunkat emiatt a mentális szétszórtság miatt. A gondolatok nem fognak megszűnni, de többségük szertefoszlik, ha egy semleges módon, tanúként figyelsz rájuk, kerülve, hogy miattuk bármilyen konfliktusba kerülj magaddal.

silence

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.