Szvámí Ritavan üzenete a Guru Purnimára, 2020. július 5-ére

·        a Szaumja mantráról

·        a jövő tervezéséről

Térjünk vissza ismét a gyakorlásunkhoz! A gyakorláshoz, amelyben kétségtelenül mindegyikünknek megvan a napi rutinja, a szádhanája. Azáltal, hogy időt szánunk, időt teremtünk, időt áldozunk arra, hogy intenzívebbé tegyük, elmélyítsük, tápláljuk a spirituális életünknek egy másik részét is. Egy olyan részt, amiről mindig reméltük, hogy egyszer majd eljutunk hozzá.

A napi meditációnkat egészítsük ki a spirituális megújulás céljával, a lélek megújulása céljával a saját mantráink gyakorlása közben azzal, hogy úgy gondolunk magunkra, „én nem a meditáló vagyok, hanem az a mód, ahogy a meditáció áramlik”. Az „áramlik” valójában azt jelenti, hogy felemelkedik a szamaszthi cshittából, az univerzális elmemezőből. Abból, ahol a szent elmék, a mesterek a testetlen formájukban, elmeként maradtak velünk, és kiterjesztik az áldásukat, tisztelve a szerepet, amelyet továbbra is betöltenek megáldva az emberiséget és kegyelmet hozva számunkra, amelyet a meditációban tudunk befogadni.

A személyes mantránk mellett van egy közösségi mantránk, a Szaumja mantra. Nem véletlenül vezettük be a Szaumja mantrát egy évvel ezelőtt. Mert amikor kerestük, és ezek a kollektív mantrák felmerültek a tudatosságunkban, azt találtuk, hogy ezek előkészületek a belső erő megtalálására.

Szvámí Véda Bháratí első felismerése a Szaumja mantra jelentőségéről a közösségben az évezred fordulójára nyúlik vissza. Már akkor megfogalmazta, hogy az elme lecsendesítése univerzális mértékben jelentőséggel bír és szükséges lehet. És olyan gyönyörűen nevezte el: „az örökkévaló az ezred fordulón”, arra utalva, hogy hogyan látjuk a jövőt. Hiszen csak néhány hónappal később az USA megtapasztalta a terrorizmus traumáját, amely az USA egész lakossága számára a totális szemléletváltozást hozott. Valójában az egész bolygót érintette, és az az idő tükröt tartott, hogy ránézzünk önmagunkra. Ahogy viselkedtünk és reagáltunk, abban az emberiség számára bizonyos szempontból folytatódtak olyan tendenciák, mint a félelem, a védekezés, a mi kis énünk alkotott elképzelés, amelyet biztonságban szeretnénk tudni.

(Szvámídzsí) felismerte, hogy ez következik, és kért minket, hogy kezdjük el a Szaumja mantra gyakorlását, és folytattuk egy teljes hároméves ciklusban. És most ez a mantra visszatért hozzánk egy évvel ezelőtt. Folytatjuk a felkészülésünket és valójában elvégeztük az alapozást ahhoz, ami most történik. És újra megmutatta nekünk, hogy pozitívan kell gondolnunk a jövőre. Olyan módon nézve, amely felszínre hozza az örökkévaló témáját ezredfordulón, hogy ismét visszafordulunk, újraolvassuk és elmélkedünk és biztosan alkotunk az elmében egy nagyon tiszta képet a jövőnkről. Ez nem képzelődés vagy fantázia, hanem az első jóga valósága, az első mód, ahogy az emberiség a szentség kollektív, harmonikus elmemezejét létrehozta. Így éltek ők, és ez az, ahogy annak a tudatosságnak egy része folytatódik, beérik és megnyilvánul sokféle jógában, amely arról a pontról ered.

Tehát mondhatjuk egyszerűen azt, hogy igen, ez a káli juga, és okolhatunk egyszerűen újra és újra a saját tudatlanságunkért, a saját szenvedésünkért és fájdalmunkért valamit, ami rajtunk kívül áll. Vagy megvan a lehetőségünk, hogy befelé forduljunk, megvan a lehetőségünk arra, hogy meglássuk az örökkévaló nagyszerűségét, ami megmaradt, ezáltal olyan jövőt teremtve, amire vágyunk.

Szvámí Ráma emlékeztet minket arra, hogy mi írjuk életünk forgatókönyvét, napról napra, életről életre. Tehát ahogyan megalkotjuk ezt az életet, ahogy írjuk az élet könyvét, az egy fejezet lesz ennek az örökkévaló léleknek a következő megtestesülésében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.