Szvámí Véda Bháratí – A Fény és Szeretet lelke

Szvámí Ritavan megosztotta velünk Szvámí Véda Bharáti, Fény és szeretet lelke írását a 2020 Diwali üzenete részeként
Forrás: https://ahymsin.org/main/swami-veda-bharati/souls-of-light-love.html
Fordította: Csuba Katalin

A Spirituális Holdban tükröződő társaim,
Ó hogy szenvedünk,
mióta elveszítettük a Lélekben való egységünk eszméletét.
Ó hogy szenvedünk,
az éhség és szomjúság kínjától,
a nap tüzétől,
a sötétség olyan mélységétől
melybe ha tűt szúrnál is, át nem hatolna rajta.
Látszólag ilyen homály burkolja be az Isteni Lényt,
mit nem szabadna, hogy sötétség fedjen –
és mégis, hogy szenvedünk!
Mi, akik az Üdvösség Lényei vagyunk,
mi, akik Szikra vagyunk Isten Örök Boldogságának Tüzéből.
Sok fájdalom kínoz minket. Amikor magzatként
a sötétségbe vackolódunk, mintha maga a Tudatosság aludt volna el,
nem tudjuk milyen sors vár majd ránk,
nem tudjuk milyen formát ölthetünk majd magunkra.
Az átkelés a szülőcsatornán fájdalmas.
A világ vakító fényére eszmélni fájdalmas,
és mi keservesen sírunk.
Növekedni fájdalmas,
mert olybá tűnik, minden alkalommal magunk mögött kell hagyjuk énünk egy darabját
hogy elnyerhessük új, felnőtt énünket.
Milyen gyakran horzsoljuk le térdünket!
Milyen gyakran árul el minket gyenge bokánk!
Hányszor okoznak fejtörést a logika
és ésszerűség köröttünk rajzó rejtélyi!
Mennyit szenvedünk a tökéletlen
és beteljesületlen kapcsolatoktól!
Menekülő útvonalat keresünk.
Elfutnánk.
Menedéket keresünk.
Egy mennyországot keresünk.
Hol?
Hol van az a hely,
ahol a kapcsolataink tartóssá válnak,
állandósulnak,
békések lesznek,
kiteljesednek,
a hely, amit ha elérek, már nem kell keressek többé?
Arany az, amit ha fellelek,
többé nem kutatok kincseket?
Van olyan láng,
egyetlen lángnyelv, mit ha meglelek,
többé nem leszek saját természetem homályában?
Van-e a szentségnek olyan forrása,
mitől magam is szent leszek,
mitől magam is megtisztulok,
mi megszabadítja tagjaimat az öregedéstől?
Létezik tudatosság,
melyben nem vagyok férfi, sem nő,
nincs nemzetiségem, nem származok semmilyen bolygóról, nincs nevem –
és mégis minden név enyém?
Az emberiség egyik végétől a másikig,
egészen az eljövendő prófétáktól,
és az eljövendő szentektől eredően,
ott visszhangzik, úgy a múltbélieknek, mint az eljövendőknek,
egy kiáltás, egy ordítás, mi elég hangos ahhoz, hogy meghallják a galaxisok is,
és mégis, szívünk és lelkünk erre süket.
Nyisd meg szíved kapuit, és fülelj.
Mondják,
“Az a kincs, az az arany, az a fény, az az öröm mit keresel,
az a menedék mit annyira vágysz megtalálni,
sehol máshol nincs, csak benned.”
Itt van!
Most!
Csak határozd el akaraterőddel, elszántságoddal,
hogy félrelököd a sötétség leplét,
mit mesterségesen magadra öltöttél.
Most, ahogy szemed meditációra zárod,
a Hét Fátyol lassan Táncra perdül.
De csak elszántság kell.
Törekedj, és majd lelkesítenek.
És ahol addig sötétség honolt,
ahol az ösvény elveszettnek tűnt,
ahol az út összezavarodott,
ott a Megvilágosodás Fénye fog ragyogni.
Élvezd az Önvalód.
Élvezd ezt a békét.
Élvezd ezt a fényt,
és
Isten Áldjon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.