Szvámí Véda Bháratí: Az elme, a gazdagság és a szorongás – I. rész

Csalódás, szorongás, félelem.
Beteljesülés, remény, hit.

Ezek váltogatják egymást életünkben. Ám még inkább mindkét halmaz egy időben van jelen, és futja be köreit elménkben egyszerre örömöt és fájdalmat hozva.
Manapság gyakran halljuk, hogy az emberek aggodalmaikról és félelmeikről beszélnek. Ahelyett, hogy azon keseregnél, amit nem érhetsz el, miért nem annak örülsz, amid van?

Idézd fel a sikereidet, örömeidet, a nevetés pillanatait, mindazt, ami mosolyra fakasztott, és ízlelgesd őket. Élvezd azt, amit élvezni kell; de dobd el magadtól a szenvedést, bármi keltse is azt.

Ne légy gyámoltalan, ne érezz tehetetlenséget! A sorsod, a végzeted nem Isten kezében van, nem is a csillagokéban vagy a tarot lapjaiban. A saját szankalpáid, céljaid, elhatározásaid írják a sorsodat. Elmúlt életeid során formáltad jelen életed végzetét. Mostani életedben egyrészt újraírod, megváltoztatod ezt a sorsot, másrészt pedig az eljövendő életeid sorát alakítod.

szorongas 300

Napjainkban oly sok szorongás és panasz terhét viseljük vállainkon, s még megannyiról hallunk, melyek mind ezekben a „modern időkben” esnek meg mindnyájunkkal. Az örömök és fájdalmak párhuzamos útjai és körei örökkévalók. Sohasem érnek véget. Sohasem szűnnek. Olvasd csak az ősi történeteket, a Dzsátakákat, a Katha-szarit-szagarát és a többit, amelyek a rég elmúlt idők egyszerű emberének életéről mesélnek. Ők mindnyájan ugyanazoknak a dolgoknak örültek, amelyeknek mi is örülünk, ugyanazoktól is szenvednek, és a szorongásaik is hasonlóak. Így lesz ez majd néhány tízezer év múlva is, amikor az emberek majd az „azok a régi szép idők” nosztalgiájával fognak gondolni a mi időnkre. Így lesz ez, legalábbis ha azt a szankalpát táplálod magadban, hogy így legyen. Vagy pedig megváltoztathatjuk, meg tudjuk változtatni saját személyes, illetve közös szankalpáink irányát. Ez a jövőd titka a következő évre és a következő ezredévre.

A saját szankalpád határozza meg sorsod folyását. Elülteted egy törekvés magját, megöntözöd, gondozod, felneveled, mint egy növényt. A tetteid egy határozott és összeszedett elméből fakadnak, és környezetedet olyanná alakítják, amilyennek szeretnéd. Azonban meg kell tanulnod a szankalpa-magok elvetésének művészetét.

Mielőtt egy esemény a látható világban bekövetkezne, a finom világban már hat hónappal korábban történik valami a lelkeddel. Azok a gondolatok, amelyeket ebben a pillanatban forgatsz elmédben hat hónap vagy még hosszabb idő múlva fogják megmutatni eredményüket. 

Vajon jól átgondolt és tiszta szándékkal választottad meg az elültetett gondolatokat? Vajon úgy választottad meg őket két évvel ezelőtt, hogy nem kell megbánnod azok következményeit ma?

Tartsd eszedben ezt az elvet, amint azt Gurudévám, a himalájai Szvámí Ráma mondta: „Magad vagy a sorsod kovácsa.”

A szankalpa nem egy múló vágy, amit valami teljesen más óhaj, sőt különféle vágyak egész láncolata követ. A szankalpa pillanatában nincs aggodalom, nincs szorongás.

  • Számold néhány percig a lélegzetedet (ennek egy külön tudománya van, amit meg kell tanulnod).
  • Ezáltal tedd elmédet teljesen nyugodttá, lecsendesedetté, rezdülés-mentessé, a csend és a nyugalom kamrájává.
  • Ezt követően küldj egy csöndes, igen, nagyon csöndes üzenetet a finom világ erőinek.
  • Miután így tettél, hagyd ott, add át ezt az erőknek, az isteni akaratnak, és ne erőltesd.

Ismételd ezt a folyamatot naponta.

Idővel elkezded megérezni, hogy miként kellene tevékenységeidnek folynia. Azon kapod magad, hogy ezeket a tetteket végzed. Az „erők” nem várt segítőket és ismeretlen forrásból érkező segítséget küldenek neked.

Maradj nyugodt minden dolgod közepette. Légy szemlélő, nem pedig cselekvő.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.