Szvámí Véda Bháratí: Meditáció a fájdalom-menedzselésért – I. rész

A konferencia témája nem a fájdalom-menedzsment.

Mindazokat, akik egész évben szorgalmasan szervezték, folyamatosan emlékeztettem: a konferencia témája nem a „fájdalom-menedzsment”, hanem a „meditáció a fájdalom-menedzselésért”.
Van itt egy kis hiba: a cím szerint „Meditáció és fájdalom-menedzsment”. Valahogy ez a hiba újra meg újra előbukkan kötelezettségeink végzése közben – „Meditáció a fájdalom-menedzselésért.” Nem vagyok orvos, neurológus sem vagyok – csak egy kis, meditációt gyakorló tanuló vagyok. És e konferencia szervezésekor az egyik célunk az volt, hogy kitágítsuk az erről való gondolkodás és érzés területeit.

fajdalom-menedzs-300

Amikor a meditáció szót használjuk – még meditálók között is, gyakran – arra a tíz-, tizenöt-perces, félórás ülésre gondolunk, amikor végigmegyünk egy meditációs technikán. Nem, ebben az értelemben nem korlátozzuk magunkat.
Cselekvés közbeni meditáció, gondolkodás közbeni meditáció, érzés közbeni meditáció, sorsformáló döntéseink meghozatala közbeni meditáció. Nem a düh-menedzseléshez szükséges meditáció. Nem a fejfájás elleni meditáció. Olyan meditáció, amelynek során, mellesleg, olyan emberré válunk, akivel nem fordul elő, hogy fáj a feje – olyan emberré, akiben nem támad fel a düh.

Nem fogom azt mondani, hogy olyan emberré, aki nem érez fájdalmat. Ez, attól tartok, egy nagyon, nagyon felforgatott rend lenne – hanem olyan meditáció, amelynek során olyan emberré válunk, aki kevésbé szenvedi el a fájdalmat.

Megkülönböztetjük tehát a fájdalmat, mint neurológiai jelenséget az adott fájdalom elszenvedésétől, mint érzelemtől, érzéstől, hozzáállástól (beállítódástól), azonosulástól (identifikációtól). És ki kell tágítanunk (erről való) gondolkodásunkat. Sokan vastag, üres jegyzetfüzeteikkel érkeznek a konferenciákra, és teleírt jegyzetfüzettel mennek haza – egyes számú technika, kettes számú technika, hármas számú technika. Szorgalmasan jegyzetelnek, visszamennek, és alkalmazzák a lejegyzett technikákat terápiájukban – pácienseik kezelésében –, önmagukat azonban nem kezelik. És még azok is, akik szakértői a fájdalom-menedzsmentnek – amikor fájdalmat éreznek – akár fizikai, akár bármilyen más jellegű fájdalmat, nem vagyok benne biztos, hogy kevésbé szenvedik azt el, mint bárki más. Tehát a kérdés a fájdalom és a fájdalom elszenvedésének szétválasztása.

Lehet, hogy van egy gyémántod, de sosem örülsz neki, sosem élvezed. És az is lehet, hogy van egy tövisekkel teli kerted, de úgy döntesz, hogy a rózsákat nézed.

A tested, a személyiséged egy gyönyörű virágos kert, tüskéi is vannak – és mi folyamatosan a tüskékkel azonosulunk. A konferencia során tehát eleget teszek egy felkérésnek. Vannak itt jó néhányan, akiktől meghallgathatjuk a technikákat, én azonban az életfilozófiának ezt a megközelítését szeretném közelebb hozni, hogy mind a meditáció, mind pedig a fájdalom kérdését egy tágabb perspektívában szemlélhessük. Évekig is beszélhetnénk róla – a trükk azonban az, hogy magunkba szívjuk, személyes életünk részévé tegyük.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.