Szvámí Véda Bháratí: Meditáció a fájdalom-menedzselésért – III. rész

Tehát, ahogyan röviden elővettük a meditáció kérdését, nézzük most meg, hol tudnánk a „fájdalom” szóról alkotott értelmezésünket kitágítani.

A szanszkrit nyelvben van két szó – mindkettőben szerepel ugyanaz az egy szó, a “kha”. Ez egy nagyon rétegzett szó. A filozófiában a netiség fogalmával írják le – ez nem a valóság, az nem a valóság, amaz sem a valóság – a buddhista sunja filozófiához kapcsolódik, az üresség, a nulla fogalmához. Ezt a szót használják a térre is, valamint matematikai szövegekben a nullára – hiszen csakis meditációs mesterek találhatták ki a nullát.
Amikor elérjük a sunja tapasztalatát, és megértjük, hogy a sunja, ez a nulla, a relatív valóságok nullifikációja (nullává tétele, válása*) hogyan képes valóságosan mérni és teljes értékkel felruházni egy számot, hogy amikor nullát teszünk egy szám után, a szám megváltozik. Hogyan változtathat meg a nulla valamit?
És a keresztények azt mondják, hogy a világegyetem ex nihilo, a nihilből, a semmiből teremtődött. Akik ezt mondták, bizonyára mély meditálók voltak. Hogyan keletkezhet a világegyetem a nihilből, a nullából?

Tehát ez a szó, a kha jelent: egy mindent felölelő valóságot, amely az edzetlen, a megvalósítatlan megfigyelő számára ürességnek, űrnek tűnik, nullának. Nem más ez azonban, mint a mi tapasztalásunk szerinti relatív valóságok nullifikációja (nullára, vagyis semmire redukálódása, kiüresedése*).

Ezzel a szóval tehát létrehozunk egy másik szót: szúkha, és még egy szót: dúkha. Kha – tér, szú – gyönyörű, harmonikus, csodás, jó tér. Dúkha – zavart, zavaró, egyenetlen tér. Óh, elfelejtettem mondani, hogy a kha szót az indrijákra, az érzékekre is használják. Tehát használják:

  • az abszolút, mindenek feletti nullára,
  • a buddhista ürességre,
  • a végső nihilre,
  • a súnja fogalmára.
  • Brahmanra is használják – Ohm Khám Brahman – a Brahmanra, azaz a mindenek feletti, transzcendens valóságra is használják. Hogyan beszélhetünk a transzcendens valóságról és végső nulláról egyszerre; van egy tér, ahol a kettő egy és ugyanaz. Használják még a
  • térre, használják a
  • nullára, és még az
  • érzékekre is használják, hiszen az érzékek pusztán a tér konfigurációi. Nem sokan gondolnak így az érzékekre.

A szúkha tehát egyrészt az érzékek gyönyörű, harmonikus tapasztalását jelenti, a dúkha pedig az érzékek zavart, zavaró, fájdalmas tapasztalását. A kicsinyítő meghatározások azonban sajátos tudással szolgálnak – a redukcionista (lényegére kicsinyítő, redukáló) meghatározások speciális tudással szolgálnak – a kitágult (tudat[osság]ú) megvalósítások végső tudással szolgálnak; mindent-felölelő tudással, ahol az ellentmondások egymást kiegészítő kijelentésekké válnak. Amint azt láttuk az imént, ugyanazt a szót használják a Brahmanra, a transzcendentális, végső Isten(i)-valóságra, valamint a végső nullára és sunjára; a zéróra és a térre.

Tehát szúkha és dukha – az érzékek harmonikus és gyönyörű állapota.

Szúkha: gyönyör, jó érzés. Ez a szanszkritban normálisan a gyönyörre és a jó érzésre használt szó. Az érzékek gyönyörű, harmonikus, csodás érzése – ez a gyönyör és a jó érzés. Dúkha: nemkívánatos érzékelés Hadd fűzzek ehhez valamit: nemcsak az érzékek gyönyörű tapasztalatai (érzékletei*), nemcsak az érzékek csúnya, diszharmonikus tapasztalatai, hanem gyönyörű érzékelés, szúkha, gyönyör, jó érzés. Dúkha: nem-gyönyörű érzékelés, nem harmonikus érzékelés.

És ebben az értelemben mondom mindig azt, hogy a gyönyör a fájdalom ellenszere. Tehát akik meghallják ezt a mondatot, azt gondolják, oké, fájdalmam van, úgyhogy lássuk, milyen gyönyört okozhatnék magamnak – ez az, ma megeszem két sütit, ettől talán elmúlik a fájdalmam! Nos, ha éppen gyomorfájással küszködsz, a süti-evés nem biztos, hogy segít. Nem erről a gyönyörről beszélünk. Akkor milyen gyönyörről beszélünk? Arról, hogyan változtatjuk a dúkhát szúkhává. Hogyan változtatjuk a diszharmonikus érzékelést harmonikus érzékeléssé – hogyan változtatjuk a csúnyaság érzékelést gyönyörű érzékeléssé. Ily módon a fájdalom szó jelentése megváltozik, mást fogunk e szó alatt érteni. És másként nézünk erre a szóra.

szorongas-3-300

Még egy dolgot mondok, aztán befejezem az előadást ma estére. A fájdalmak imádják a társaságot. Amit most hallottál, az nem az, amit én mondtam. Amit magadban hallasz, az az, hogy amikor fájdalmad van, szereted, ha vannak körülötted, hogy az emberek együtt érezzenek veled – nem, nem erről beszélek.
Nincs az érzékelésnek vagy a tapasztalásnak olyan szintje bennünk, amely elszigetelt esemény lenne. Nincs az a fájdalom, nincs az a gyönyör, amely elszigetelt esemény lenne (bennünk*). Magával hoz mindenféle értékeket, terheket, tudat(osság)-szinteket, tompaságot és éberséget, emlékeket, asszociációkat (társításokat) – tudatosakat és tudattalanokat.

Ha megteszünk egy dolgot – van itt egy igen képzett és tapasztalt adminisztrátorom, úgyhogy a következőkért bocsánatát kérem, nem hiszem, hogy ő valaha is használt volna ilyen módszereket; de sok adminisztrátor, ha meg akar gyengíteni valakit, akivel nem jön jól ki, akkor elveszi a segédeszközét: áthelyezik a legjobb asszisztensét egy másik osztályra. Ugye? Nem a személyt támadják meg, hanem a beosztottját. Ugyanez igaz a fájdalomra: távolítsd el a szövetségeseit (asszociációit*). Ha megtanultad a meditációt, mint megfigyelést, és meg tudod mondani, kik a szövetségesei (hozzá kapcsolódó asszociációk, társítások*).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.