Szvámí Véda Bháratí: Meditáció a fájdalom-menedzselésért – IV. rész

Hadd osszak meg egy személyes dolgot veletek. Sosem tanítok olyat, amivel személyesen ne kísérleteztem volna. Engedjétek meg, hogy megosszam személyes életem egy kis részét veletek.
Kilenc éves koromban kezdtem tanítani, prédikálni, előadásokat tartani. Kilenc évesen tartottam első előadásomat a Jóga Szútrákról. Hivatásszerűen 1947 februárjában kezdtem. Tehát 62 év folyamatos tanítás, előadás megtartása, utazás, tanítás, előadás tartás, utazás után – emlékszem egyszer, 1949-ben, egy indiai városban egy hét alatt 49 előadást tartottam. Miért említem ezt – el tudjátok képzelni, milyen hatással lehet egy növekedésben lévő tinédzser egészségére az ilyen életmód.

Tehát egy olyan állapottól szenvedek, ahol a kimerültség mélyen beivódott a belső szerveimbe. 30 éve cukorbeteg vagyok, 20 éve szívbeteg, 1991-ben egy tripla bypass műtétem volt, két bypass azóta megállt, még mindig blokkoltak, az orvosok azt mondták, többé nem ülhetek repülőre; és azóta legalább 20 világ-körüli utat tettem meg, és még néhány kisebb-rövidebb utat; és egyenesen ülök, pedig öt sérvesen kitüremkedő, kilyukadt, összenyomott porckorongom van. Jó, szóval tudok valamit a fizikai fájdalomról.

És hogyan menedzselem mindezt? Szeretném ezt a tapasztalatot megosztani veletek. Tehát személyes tapasztalatból beszélek – a fájdalom személyes tapasztalatából, valamint abból a személyes tapasztalatból is, hogy a meditációt alkalmazom a fájdalom menedzselésére.

Valakinek szívrohama van. Az egészségügyi dolgozó vagy bárki bejön, az orvosok és az asszisztens szívmasszázst adnak neki, vagy defibrillátorral újraindítják a szívét.
A szívroham fele a szívroham. A másik fele a szorongás amiatt, hogy szívrohamom van. A szívrohammal való azonosulás. Tehetetlen vagyok! Valami történik velem, amit nem én indítottam el, amely fölött nincs hatalmam, nem tudom irányítani. Ez az azonosulás szorongás érzelmeket gerjeszt.

Tehát a fele a szívroham, a másik fele a szorongás-roham. A szorongás-roham aztán megduplázza a szívroham erejét. Tehát felére csökkentheted a szívroham erejét azzal, hogy kezeled a szorongásrohamot – ha önmegfigyelő vagy.
Ha azt mondod, nos, ez a fájdalom jött hozzám, de nem egyedül jött, társakat is hozott magával: az egyik ilyen társ a szorongás és az apám szívrohamának az emléke. És ahogyan akkor meghalt – óh, meg fogok halni! És az összes többi asszociáció (érzelem és gondolat-társítás), amely mások szívrohamával és mások halálával kapcsolatban bennünk él, és saját halálfélelmeink; mindez megérkezik hozzánk a rejtett részünkbe A fájdalom-menedzselésre alkalmazott meditáció éppen erre való, hogy ezt a rejtett részt kivegyük és eltávolítsuk.

Erre nem mondhatom: jó, a szívrohamhoz ezt a fajta légzést gyakorold. A legtöbb jógaoktató ezt teszi. A szívroham megelőzéséhez ezt a fajta légzést végezd. Ezt tanítjuk. Ez azonban korántsem minden, csak egy nagyon kis rész. A lazítás is csak egy kis rész! A dukha szúkhává változtatása azonban a kulcs – a rossz érzékelés jó érzékeléssé változtatása – és így tovább, folytatjuk majd mindennek megértését – a meditációnak, valamint annak megértését, hogy mit jelentenek számunkra ezek a fájdalmak és gyönyörök, hogyan változtathatjuk meg értéküket, azt az értéket, amelyet ahhoz a kis szúráshoz társítunk, ahhoz a tövisszúráshoz az ujjbegyünkön. Együtt dolgozunk majd ezen.

szorongas-4

Vannak itt specialisták, szakértők, akik elmondják mindennek a neurológiáját. Magunk is próbáltunk egy kis kutatást végezni, de nem fejeztük még be. Az volt a gondolatom, hogy megmutassuk, egy meditálót lehet, hogy kevésbé érint egy mérhető, valóságos fizikai fájdalom – kevésbé érint abban az értelemben, hogy kevésbé érzékeli a fájdalmat, és hogy hamarabb visszatér normális miográfiájához, légzésritmusához és vérnyomásához.
Még nem végeztük el ezeket a kísérleteket, de szerencsére velünk van Dr. Achala és Dr. Delorme, akik vezető, jól ismert kutatók, úgyhogy nagyon gazdag tapasztalatokat oszthatnak meg. Én nem a fájdalom neurológiájáról fogok beszélni, és arról sem, milyen folyamatok során állítja elő a meditáció az ópiumot és az endorfinokat (saját testében*); ma már mindezek jól lejegyzett tényeknek számítanak. Szakértőink tárgyalják ezeket.

De miért teszi ezt a meditáció? Képes volt valaha is bárki megmérni a meditációt? A meditációt nem lehet mérni. Kizárólag a meditálók kijelentéseire támaszkodhatunk – mélyen meditáltam, sekélyesen meditáltam.

Mindenféle jól mérhető kísérleteket lehet végezni a meditáció mérhető hatásairól – a meditációt magát azonban nem lehet kutatni, csak belülről. És mi épp ezt tesszük! Belülről végzünk a meditációról kutatásokat. 

Ha ezt a meditációs módszert használom, mi történik az elmémmel; ha ezt a meditációs módszert használom, mi történik az elmémmel. Hiszen ami az elmémmel történik, az megváltoztatja az érzékelésemet. Megváltoztatja a fájdalomnak és a gyönyörnek az érzékekre gyakorolt hatását – és így tovább.

Ilyen dolgokról fogok tehát beszélni veletek, a többit pedig, a specializált tudást egyéb nagy tudású, nagy tapasztalattal rendelkező forrásból kapjátok meg, olyan emberektől, akik teljesen ezeknek a kutatásoknak szentelték magukat. És általában egy konferencia végén köszönetet mondunk, de nem tudom visszatartani elismerésemet mindazokért az erőfeszítésekért, amit ennek a konferenciának a megszervezésébe belefektettek.

Sikeres konferenciát kívánok. Bármi is történik, remélem, nem tesz nagyon dúkhává benneteket, és ha mégis, remélem, tudjátok majd arra használni meditációtokat, hogy szúkhává érzékeljétek át azt, és azokat a dolgokat vegyétek észre, amelyek jól működnek. Üdvözlöm mindazokat, akik külföldről jöttek Indiába. Sok örömet kívánok, és Isten áldjon benneteket!

Fordította: Holló Imola

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.