Szvámi Véda – I. előadás. 1. rész

Kedves Gyakorlótársaink!

Mesterünk, Szvámí Véda 2013-as tanításait a szellemi fejlődésről januártól a Budapesti Központban élő fordítással adtuk át. A letisztult szöveget most olvasható formában is közzé tesszük, mint Mesterünk szellemi örökségét, hogy bármikor elérhető legyen útmutatásként. A tíz előadásból minden héten egy fél előadással haladunk tovább. Köszönet a fordításban részt vevő önkénteseinknek. Jó olvasást és inspiráló gyakorlást kívánunk!

az Egyesület vezetősége

Legyetek mindannyian üdvözölve!

Köszönöm, hogy itt vagytok és megmelengetitek az én szívemet és egymás szívét a jelenlétetekkel.

Remélem, imádkozom érte és javaslom, hogy használjátok ezt az időt a szangha és a szádhana céljára egyaránt. Amíg itt vagytok, engedjétek, hogy igazán formálódjon a szangha, hogy lehetőségetek nyíljon egymás megismerésére, a kapcsolatok elmélyítésére, a szívek közelségének és a szeretet kifejeződésének megélésére, hogy amikor hazatértek, ne csak annyit mondhassatok, hogy nos, ez egy jó tapasztalat volt, bár a szvámí kicsit unalmasan beszélt. Ne csak annyit vigyetek magatokkal, hogy ez egy jó tapasztalat volt, hanem engedjétek, hogy ez az élmény tartósan hasson az egész szanghára, közösségre, családra.

Olyan szerencsések vagyunk, olyan ritka szerencsénk van, hogy 25 országból vannak itt emberek, és mégsem érzitek annak a különbözőségét, hogy honnan jöttetek, milyen vallásúak vagytok, milyen kulturális háttérből érkeztetek, hanem családdá váltok. És a világnak erre van szüksége, hogy egyetlen világcsaláddá váljon.

Így azzal, ahogyan itt jelen vagytok, példát mutattok a világnak. Megpróbálom a legtöbbet nyújtani nektek minden nap, 4.30-tól a csendes meditációban, 5.15-től folytatva az egész életen át tartó beszédáradatot, ami lassan a végéhez közeledik.

Az emberek azt kérdik tőlem, miért vonulsz a csendbe? Nézzétek, azok, akik olvastak indiai újságot 1947 februárjában, azok tudhatják, hogy 1947-ben kezdtem az utazást, tanítást, az emberekkel való találkozást, a szervezetek létrehozását és felügyeletét különböző helyeken, országokban, és alig van nap, amely anélkül telt el, hogy valami ostobaságot mondtam volna. Hát nincs még itt az ideje, hogy befogjam a számat? Hogy elinduljak befelé?

Bármi, amit meg tudtam osztani veletek ebben az életben, amit meg tudtam osztani azokkal, akik ismernek öt éve vagy tíz éve vagy negyven éve, – vannak akik a családjuk negyedik, ötödik generációjába tartoznak – bármi, ami ezen embereken keresztül áramlott szavak formájában, az nem az enyém, a Tradícióhoz tartozik, a risik paramparájához. Ők azok, akik több ezer éven keresztül ugyanazokat a szavakat mondták, több ezer éve ugyanazt ismételik: Ismerd meg az Önmagadat! Delphoi orákulumai és az Upanisádok tanításai ugyanezek: „Ahatmanam viddhi” ismerd meg Önmagad!

De mi az egész világot próbáljuk megismerni. Mindenki hibájáról tudni akarunk. Hogyan formálódnak a galaxisok, hogyan működnek az atomok? Létezik-e a Higgs-bozon vagy sem? És, hogy a Higgs-bozon valóban isteni részecske-e? Ezt tartom az évszázad legjobb tudományos viccének. Az energia apró hullámait kiválasztjuk, és isteni részecskének tekintjük, mert nem vesszük komolyan a belső kutatást. Bármi, amit mondtam, az a Tradícióból jön, a mesteremen keresztül áramlik, és egy nagyon kis része rajtam keresztül. Egyáltalán nem az enyém.

 Miért teszem ezt? Mert azt akarom, azt kívánom neked, hogy kapcsolódj ahhoz a belső erőforráshoz, a forráshoz, amelyből a bölcsesség fakad. És, hogy magad is vezetővé válj a nagy, széles, örökké küzdelmes világban. Mindig biztatlak benneteket, és most is így teszem! Légy ambíciózus! Elég ambíciózus, hogy megismerd Önmagadat ebben az életben. Nincs nagyobb ambíció, mint ez. Ambíciózusnak lenni, és aztán vezetni ezt a harccal és szenvedéssel teli világot. A béke és bölcsesség évszázadaiba.

Az emberek azt kérdezik, miféle jövő várható az eljövendő századokban. Mintha a jógi valamiféle szuperasztrológus lenne, aki megmondja a sorsot, és hogy mi fenyegeti az emberiséget 300 év múlva. Mi nem ezért vagyunk itt. Azért vagyunk itt, hogy irányt adjunk a jövő századoknak.

Ti, akik elég ambiciózusak vagytok, hogy azokká az emberekké váljatok, akik irányt tudnak adni az elmétekkel, a szavaitokkal, a tetteitekkel, a gondolataitokkal, a választásaitokkal. Ne töltsétek többé az életeteket szomorúságban! Ne éljetek többé a harag sötétségében!  Összeállítottam egy üzenetet csak ennek a szanghatalálkozónak: Szádhana az alkalmazott spiritualitásban.

Az emberek meg szokták kérdezni, hogy mi az én mantrám értelme. Azt kellene kérdezniük, hogy hogyan tudom használni a mantrám értelmét a társadalmi életemben, a családi életemben, az érzelmeimben. A mantrabeavató tanárainknak, akikből 19 van, abban is vezetést kell adniuk, hogy hogyan alkalmazd a mantrád értelmét a közösségedben, a társadalmadban, a családodban, a kapcsolataidban. Arra alapozva – és ebben, amit mondok, semmi új nincs – arra alapozva, hogy hogyan választod meg az érzelmeidet. Mert ez a Te választásod.

Azért vagy itt, hogy megtanuld ennek a művészetét. Amíg itt vagy, nem kell csinálnod semmit! Csak kezdd el tudatosítani a gondolataidat. Tanuld meg felismerni a gondolataidat, tudatosítani a gondolataidat! Gyakorold ezt! Mit gondoltam két másodperccel ezelőtt? Miért gondoltam azt? Valami kreatív gondolat volt? Valami szeretetteli? Vagy mások iránt kritikus gondolat volt? Azzal az illetővel szemben lehettem volna elismerő? A társadalomban, az országban vagy a jelen szituációban, amelyben találom magam, az emberekkel szemben lehettem volna elismerő? Két másodperccel ezelőtt, amikor kritikus voltam, lehettem volna elismerő? Ezeket a javaslatokat gyűjtöttem össze, és szeretném, ha használnátok és elolvasnátok. Ezért neveztem úgy, hogy szádhana az alkalmazott spiritualitásban.

A spiritualitásnak két módja van. Az egyik a karosszék-spiritualitás. Mint a karosszék-utazás. Beleülsz egy szép, kényelmes karosszékbe, olvasod a National Geographicot, és utazol. A másik a konkrét utazás. És sokan közülünk az időnk nagy részében ragaszkodunk a karosszék spiritualitáshoz.  Ott ülni és elképzelni, milyen lehet Isten. És háromoldalas levelet küldeni a szvámínak, hogy magyarázza el, mi az Isten. És ha a szvámí nem tud válaszolni erre a háromoldalas levélre, mert négy órába kerül mindennap, hogy a kapott emaileket megválaszolja, akkor az emberek emlékeztető üzeneteket küldenek nekem. Az emberek valóban emlékeztetnek engem, „szvámi emlékeztetni szeretnélek a kötelességedre szvámíként, három napja írtam neked, de te nem válaszoltál. Ezeket az elismeréseket is megkapom.

Tehát használd arra ezt az időt, hogy a gondolataid megfigyelésének a művészetében mesterré válj. Mit gondoltam 2 vagy 5 másodperccel ezelőtt vagy ma reggel, mikor felkeltem? Miért gondoltam éppen azt? Tudtam volna egy olyan érzelem helyett, amely kritikussághoz vezetett engem, azt választani, hogy elismerést vagy hálát érezzek az illető más tulajdonságai vagy a helyzet pozitív összetevői iránt? Így megtanuljuk helyettesíteni mindazt, ami szennyeződés az elmében.

Az emberiség – elnézést – egy szemétgyártó géppé vált. Csaknem szigetnyi szeméthegyek lebegnek a tengerek bizonyos részein. De én nem a műanyag szemétről beszélek, ami egy melléktermék, hanem arról a szemétről, amit az elménkkel hozunk létre. Ettől a pillanattól az a kérdés, mit akarsz, hogy az elméd teremtsen?

A meditáció útmutatást ad neked, békét, de 15 perc meditáció és a maradék idő 23 óra és 45 perc -micsoda? És újra 15 perc meditáció. „Szvámidzsí, amikor leülök meditálni, ezek és ezek a gondolatok jelennek meg ezek az elmémben. Miért van ez? Honnan jönnek ezek?” Ezeket gyűjtötted össze 23 óra 45 percen keresztül.  Becsukod a szemed és látod őket az elméd tükrében. Szóval az alkalmazott spiritualitás abban a 23 óra 45 percben történik.

Szóval először egy könnyű gyakorlatot adtam neked, tanuld meg megfigyelni a gondolataidat. Most egy sokkal nehezebb gyakorlatot adok. Amit próbálj gyakorolni, amíg itt vagy. Kitalálod, mi az? Megtanulni megfigyelni a homlokod állapotát. És amikor találkoztok, kérdezzétek meg egymástól, hogy hogy van a homlokod? Ez az én tanításom. Mit csinál a homlokod? Minden találkozón, amit itt tartunk, minden alkalommal, amikor beszélek, mindig ugyanazt a gyakorlatot adom évtizedek óta. Tartsd a homlokod lazán! Nagyon nehéz. Tanuld meg megfigyelni a homlokod állapotát. Csak ez a külső része az arcizmaidnak egy más hangulatot és működést indít be az agykéregben és a limbikus rendszerben. Próbáld meg. Olyan sok kísérletet végzel életed során. Nem tudnád komolyan venni ezt a kísérletet a következő tíz napban?

Nézd meg, mi történik! Az utolsó része ennek a kis gyűjteménynek, az utolsó fejezet a belső szádhana, amiben megadok egy ismétlendő szöveget. A szankalpád megerősítésének céljából tervezem, hogy készítek egy felvételt a szövegek recitálásából, amit még nem tettem meg, de remélem, hogy holnap sikerül és a CD-k elérhetőek lesznek számotokra. A szankalpád erősítésére, a spirituális elhatározásod erősítésére. Folyamatosan erősítsd meg.

 

Szvámi Véda

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.