Sankaracharja írásának, a Szaundarja Laharinak – A Szépség Hullámának – a második versszaka a következő. – Bárcsak el tudnám énekelni nektek, de az éneklés olyan dolog, amire egész életemben képtelen voltam. Éneklés helyett imádkozni tudok. Ezért most csak elkántálom:
„Tanijamszam pamszum tava carana-pankeruha-bhavam
Virincih szanchinvan virachajati lokan avikalam;
Vahatj evam Saurih katham api szahaszrena siraszám
Harah szamkszudj’ainam bhadzsati bhadzsati bhaszito’ddhalama-vidhim.”
Olvastok, hallotok, képeket, festményeket láttok ezekről a hindu istenségekről. Az emberek nem tudják kik is ők. Az egyik oltárom az Istenanyának van szentelve. Néhány ember úgy gondolja, ez csak egy szobor. Na de minek a szobra? A szent iratok, és a megvilágosodott lények által költött versek szerint az Istenanya végtelen és felmérhetetlen.
Hallgasd csak a szavakat, melyeket az imént kántáltam: „Istenanya minden szépség forrása”. Néha az adott mantrát elmagyarázzuk. Az Istenanya minden dologban, minden entitásban, minden lényben ott lakozik. Belülről alakítja, formálja, szépíti őket. Ez a fejlődés titka. De ez egy másik téma. „Ó Istenanya!” Brahma a teremtő Isten. Isten, teremtő alakjában vesz néhány parányi pollennyi port a lábadból. Ez mind prakriti, anyag, antiméter, anti-anyag, a sokmilliónyi galaxis, a fekete lyukak, melyek a fény sebességét megközelítő sebességgel forognak. Ez mind. Az Istenanya lábáról néhány parányi porszemecske. Hogy az Istenanya kiterjedése mekkora is a végtelenségben, azt nem tudjuk felmérni. Isten, a teremtő Brahma alakjában vesz néhány porszemecskét a lábadból, és ebből formálja az összes – „lokam avikalam” – végtelen univerzum láncolatot. Megteremti a végtelen, folyamatos univerzum láncolatokat. Úgy, hogy még a hatalmas galaktikus kígyó, az ezercsuklyás galaktikus kígyó sem képes könnyedén megtartani ennek az Univerzumnak a súlyát. Majd pedig Isten, pusztító alakjában fogja, rásújt, és hamuvá változtatja. Aztán a hamut szerteszét fújja, és magára dörzsöli. Így ábrázolják Sivát – a szertefoszlott univerzumok maradványaival bekenve.
Amikor az utolsó nap (a tűzszertartást végezzük), fogjuk a hamut és magunkra dörzsöljük. – „A tűz hamu”– kántáljuk. – „ A levegő hamu. A föld hamu”. A hamu a hamuba olvad. Van az angolban ez a kifejezés, hogy: „hamu a hamuhoz”, de eredetileg ez ebben a bizonyos mantrában szerepel. Ez tehát az a vízió, amelynek mentén egy kozmikus mester, a maga fenségességében jár.
Így tekintenek ők a világegyetemre, és így tekintenek saját magukra, és ily módon járnak-kelnek ők. És valamikor, egy nap majd egy rendkívül magas szintű beavatás révén átadják ezt a látásmódot. Azonban ez a látásmód nem adható át mindenki számára.
Az egyik nagyon, nagyon kedves guru-testvéremmel történt egy eset. Nem fogom megnevezni, hogy ki volt ő, aki egyre csak könyörgött egy magasabb szintű beavatásért. Állandóan kért engem: járjál közben értem Szvámidzsinél”. Én pedig elkövettem azt a hibát, hogy közbenjártam érte, és nyaggattam a Szvámidzsit a barátom nevében.
Megkapta a beavatást és Szvámí Ráma rám hagyta, hogy én foglalkozzam vele. És ez a tanítvány ott rángatózott a földön és kérlelt: -„Légy szíves, könyörögj a Mesternek, hogy vegye vissza ezt az erőt. Kérlek, könyörögj a Mesternek, hogy vegye vissza ezt az erőt. Nem tudok ellenállni neki.”
Először tehát hozd létre magadban a befogadóképességet. Amikor majd elolvasod a kis könyvecskémet a kundaliníről, melyet tegnap említettem, megértesz majd valamit, amiről most beszélek. Ezt a részt, amiről ma itt beszéltem, nem tárgyaltam a könyvben.
Az emberek említik, hogy az energiák áramlanak bennük, és megérintik őket. Ők áldottak. Mi mást akarsz ezen kívül még? Amikor ezek az energiák felébrednek benned, csak merülj el a megfigyelésükben.
Ez most azoknak szól, akik éjjel-nappal írogatnak nekem. Rendben? Csak merülj bele a megfigyelésükbe, aztán majd áramolj te is oda, ahova az energia megy. Ahol valamelyik burkot átszakítja. Nincs mitől félni. Ez a szépség hullámainak és az üdvösség hullámainak az ösvénye. Élvezd! Azok pedig, akiket a láthatatlan mesterek ily módon még nem érintettek meg, törekedjenek, vágyjanak erre. Kontemplálj továbbra is az Univerzumról, úgy, mint a szépség hullámáról, és az Univerzum hullámáról.
És ez a tárgy, amit mobiltelefonnak neveztetek, elvezethet téged a megvilágosodáshoz. Ez a darab papír a kezemben elvezethet téged a megvilágosodáshoz. Ha megérted a valóságát. Mi is ez? Hullámok, semmi több. Kérdezd meg bármelyik fizikust, és el fogja mondani neked a valóságát ennek a darab papírnak. Hullámok. Szubatomikus hullámok, melyeket átitat a hullámok egy másik rétege. Ez a tudatosság. Ez az Én. A Chaitanja. Az Önvaló. Mely az ebben a testben lévő minden egyes részecskében jelen van. Mely ennek az Univerzumnak minden egyes részecskéjében jelen van. Melyet az Anya lábáról vett néhány pollennyi porszemből lett teremtve, ami ki lett szórva a térbe, a világűrbe, s amelyből galaxisok folyamatos, véget nem érő láncolatai képződtek. És amikor a hullámok már minden határon túlterjedtek, akkor Siva, a pusztító erő elpusztítja őket. Majd rádörzsöli, és megtartja a hamut a testén. Aztán jön egy újabb alkalom, és a következő Univerzum. Te ebben az Univerzumban élsz. Te a része vagy ennek a hullámrendszernek. Ez vagy te. Tanuld meg élvezni igazi létedet.
Hányan emlékeztek arra, hogy naponta többször elvégezzétek a két-három perces meditációkat? Néhányan. Idejöttök, meghallgatjátok az előadásokat, aztán kisétáltok innen. A kötényetekben összegyűjtött előadásokat pedig, mielőtt hazamentek, lesöpritek magatokról. Alakítsd ki ezt az új szokást! Meditálj minden két- három órában két- három percet, bárhol is vagy, akár állsz, ülsz, vagy fekszel.
Csak lazítsd el a homlokodat. Érezd a lélegzés áramlását és érintését az orrjáratokban. Lélegezz lassan, gyengéden, egyenletesen. Lélegezz ki és lélegezz be a mantráddal. Tartsd fent az áramlást. Hagyd, hogy a teljes tudatosságod egy egyenletes folyamként áramoljon. Megőrizve a tudatosság hullámát, lágyan, puhán nyisd a szemedet. Járj annak tudatában az életben, hogy egy hullám vagy a Szépség és az Üdvösség hullámainak óceánjában. Isten áldjon!
