Szvámí Véda – IX. előadás 1. rész

Szvámí Véda májusban megjelenő könyvéből a spirituális fejlődés jeleiről:

Amit „A meditációs és spirituális fejlődés állomásai” témakörből még el kellene mondanom, abból megpróbálok annyit tárgyalni, amennyit csak tudok. Elég sok témát átvettünk már, de az idő szűkössége miatt nagyon tömören kell majd fogalmaznom, és csak jelzésszerűen említek dolgokat. De amikor (ennek az előadás-sorozatnak – a ford.) az írásos anyaga megjelenik, az sokkal teljesebb lesz. Kövesd nyomon majd, hogy mikor történik ez meg.

Az általam elmondott tapasztalatokra alapozva néhány gyakorlat is született. Beszéltem például a tér kiterjedésének érzéséről. Kérlek, értsétek meg, hogy a módszer és a belső felébredés kölcsönösen függenek egymástól. Az összes módszer a jógik belső tapasztalásaiból származik. Akik pedig még nincsenek ezen a szinten, azok a módszerrel kezdenek. A jógi közvetlenül tapasztalja ezt meg.  

Például az Óm Kríja, amit Szvámí Ma Rádha a mesterétől tanult és tanít nektek, a tér kiterjesztését alkalmazza; megtanítja neked, hogyan terjeszd ki a teret, és hogyan juss el a végtelen térbe. Jelenleg ezt módszerként fogod végezni, később viszont a tudatosságoddá válik. 

Ugyanez áll a csakrák nyitására is: amit a jógik megtapasztaltak, annak alapján módszereket, eljárásokat hoztak létre. Ezt elmagyaráztam az „A hatha jóga filozófiája” című könyvemben.

Ami minket illet, a módszerekkel kezdünk, de reménykedjünk, imádkozzunk, törekedjünk, legyünk ambíciózusak -, hadd legyek nyílt és őszinte: – legyünk szádhakák. Mindezt azért, hogy elérjük azt a pontot, amikor már nincs szükséged módszerre, tudod, hol vannak a kapcsolók, és csak elfordítod ezeket a kapcsolókat, és máris előidézed a tudatosságnak azt a szintjét, amelyik szinten lenni akarsz, vagy amelyik szintről tanítani szeretnél. Ekkortól válsz tanárrá, és nem akkortól, nem azért, mert van egy erről szóló okleveled/igazolásod.       

Ahogy a meditációban egyre gyakorlottabb leszel, a testi kellemetlenségek kezdenek megszűnni. Meditáció alatt nem fogod érezni a testi kellemetlenségeket. Egyre gyengébbek és gyengébbek lesznek, végül már nem is leszel tudatában létezésüknek. Nem leszel tudatában a körülötted lévő zajoknak, és azoknak a zajoknak sem, melyek nagyon halkan, érezhetően igen távolról érkeznek.   

Megtanulod annak a művészetét, amit a Naqsbandi szúfi iskola „khalwat dar anjuman-nak” nevez. Khalwat dar anjuman – „egyedüllét a tömegben”. Egyedüllét a tömegben. Vannak, akik néha azt mondják nekem: „Én nem tudok egy csoportban ülve meditálni”. Hol van a csoport? Nem tudom. Nem látok csoportot. Ez a hely itt, egy hely, melyet a tested elfoglal, ez a te meditációs csarnokod. Hol itt a csoport? Nem tudom, milyen csoportról beszélsz. Tehát a szúfi tantétel így szól: khalwat dar anjuman. Szeretem ezt: egyedüllét a tömegben. Leülsz majd középre, ahol körülötted egy rockzenekar játszik, úgy döntesz, hogy elindítod a meditációdat, és bekapcsolod a meditációdat.     

Először lesz egy ájulásszerű elmélyedés és a fizikai fájdalmak eltűnnek a meditáció alatt. Aztán, ahogy tovább fejlődsz, a fájdalmakat már egyáltalán nem fogod érezni. Jelen lesznek. A tünetek ott lesznek, de az elme már nem fog reagálni rájuk, mert addigra már elsajátítod annak művészetét, amit idestova negyven éve ismételgetek egyre: „Ne tedd…” – ismered ezt a szútrát? – „Ne tedd a test állapotait az elme állapotaivá”. Minden orvosnak meg kell ezt tanítania a pácienseinek. Megtanulod annak a művészetét, hogyan ne tedd a test állapotait az elme állapotaivá, és így a fizikai állapot adott tényezői már nem fognak akkora mértékű reakciót kiváltani az agy fájdalomközpontjában.   

A Mesteremnek egy nagy, kétharmad teniszlabda méretű daganatot vettek ki a csípőjéből érzéstelenítés nélkül. Az egyik, most itt is jelen lévő mantrabeavató hölgy egy szinusz műtéten (csontbeépítéses arcüreg-emelő műtét – a ford.) esett át érzéstelenítés nélkül; elvitte magával a kazettámat, és azt hallgatta műtét közben.    

Figyeljétek majd annak a könyvnek a megjelenését, melyet Dr. Dixit szerkesztett egy négy évvel ezelőtt a „Meditáció a fájdalom kezelésére” címmel tartott szemináriumunk alapján. Dr. Tacson is ír egy fejezetet a könyvhöz. Dr. Tacson a fájdalomkezelés szakértője.

Ahogy fejlődik a meditációs gyakorlásod, egyre kisebb gyakorisággal lesz szükséged arra, hogy táplálékot vegyél magadhoz. Nem az étel iránti sóvárgás miatt fogsz enni, hanem mert enni szükséges. Az ájurvédikus szent iratok szerint „Bánj úgy az étellel, mint a gyógyszerrel”. Megfelelő mennyiségű legyen, hasonlóan a gyógyszer dózisához, a megfelelő tápanyagokkal, stb. Az állandó evés szükséglete – enni, enni és enni – megszűnik. És ne feledd: minél kisebb bármely élvezet gyakorisága; minél kisebb a gyakoriság, annál nagyobb az … – emlékszel erre? – az élvezet intenzitása – ha türelemmel és önzetlen szeretettel merülsz el benne. 

Ezzel együtt azt alvásigényed is csökkenni fog. Valójában meg fogod tanulni az alvás művészetét. El fogod sajátítani annak művészetét, hogy az alvást arra használd, hogy közben folyamatosan meditálj. Megtanulod az alvás közbeni meditáció művészetét. Így – kevesebb alvással és több meditációval – több energia fog ébredni benned. Ez azonban nem ma éjszaka vagy holnap éjszaka fog bekövetkezni. Légy szádhaka! Gyakorolj!  

Azután jönnek majd a pozitív belső késztetések; az adásra való késztetés. Nem fogod érezni azt az adással szembeni ellenállást, amelyet most még gyakran érzel.  Adni akarsz majd. Állsz egy gyönyörű dolgokkal teli kirakat ablaka előtt, és amikor ezeket a szép holmikat megpillantod, az első gondolatod, az első reakciód az lesz, hogy: „Kinek adhatnám ezt?”, nem pedig az, hogy: „Hogyan szerezhetném ezt meg magamnak?”. Ott egy gyönyörű holmi: „Kinek adhatnám ezt?”. Ezek a késztetések természetes módon támadnak majd benned.

Egy dologról még nem beszéltünk… Apropó, amikor adásról beszélek, akkor az alatt nem csak a tárgyak, hanem a szeretet adását is értem. Benned lesz majd az önzetlen szeretet nyújtásának késztetése. Amikor önzetlen szeretetet nyújtasz, nem fog fájni, ha a szereteted nem viszonozzák vagy elárulják. „Olyan sok figyelmet szenteltem neki, és meg sem köszönte.” – Ez nem szeretet. Kötöttél tán vele egy szerződést, hogy ha naponta ötször figyelmes leszel vele, akkor ő tízszer meg fogja köszönni? Miféle szeretet ez?  Van egy késztetés az adásra. Egy késztetés a szeretetre. És a benned lévő szent késztetés hatására szeretni fogsz. Sokan azt elvárva szeretnek, hogy viszontszeressék őket. De ahogy ezt már említettem nektek, az, akinek a szívcsakrája kinyílt, vagy egy bizonyos mértékben éppen kinyílik, érzelmileg függetlenné válik. Érzelmileg nem függ többé másoktól, nincs szüksége arra, hogy kapjon, elégedettségét az adásban leli meg. Az emberek pedig tudni fogják azt; hogy a Te szereteted önzetlen szeretet. Ez a szeretet univerzális; minden élő lényre kiterjed az egész univerzumban. Ugye, ismeritek a Bódhiszattva fogadalmát:        

„Nem fogok félni, nem fogok meghátrálni, nem fogok visszavonulni, nem fogok belépni a nirvánába egészen addig, amíg egy fűszáltól egészen a kozmikus Brahmáig minden egyes élő lény meg nem szabadult.”

Ez a Bódhiszattva fogadalma. A földszinten több szobrot is tartok. Az egyik ezek közül Bódhiszattva Ksitigarbha szobra, aki azt a fogadalmat tette (amit oda is írtam), hogy addig a pokolban fog maradni, amíg már egyetlen élő lény sem kerül oda. Ezt nevezik szeretetnek. Tudnék még jó néhány történetet mondani nektek ebben a témakörben.     

Emellett kialakul majd az ahimszára való természetes hajlam. Itt most tennék egy megjegyzést egy hitrendszerbeli kérdéssel kapcsolatban. Tajvanon sétáltam egyszer az egyik beavatottunkkal. A kínai kultúrában a gyakorló buddhisták bizonyos időpontokban vegetáriánus napot tartanak, például különösen holdtöltekor. Éppen a vegetarianizmusról beszélgettünk, és ahogy sétáltunk, megemlítettem, hogy nyugaton az emberek nem hisznek abban, hogy az emberen kívül más élő lénynek is van lelke, mire ő így szólt: „Ez különös.” Ez a nyugati gondolat tehát nagyon furcsa három milliárd ember számára ezen a földön.      

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.