Szvámi Véda – VI. előadás 2. rész

Egy másik tapasztalás, ami megjelenhet, ami igazából meglehetősen gyakran meg is jelenik meditáció során, az a tér tágulásának az érzete. A jelen pillanatban a tudatosságod arra a térre van korlátozva, amelyet a fizikai tested elfoglal. A következő állomás az, amikor megtapasztaljuk azt, amit a Tantrákban úgy neveznek, hogy „dvádasánta, dvádasánta, dvádasánta”. Elárulok valamit – és itt most önmagamat ismétlem, mert korábban már sokszor mondtam ezt, minden egyén ugyanolyan méretű, ugyanolyan magas. Mindenki 108 egység magas. 108 egység, a saját egységeiből. A fizikai test, hogyha a lábujjaktól a fejtetőig megméred, akkor az 96 egység. A pránatest még további 12 egységre kiterjed a fej fölé. Ez az a tér, ahol én meditálok. De ne kezdd el ezt csinálni! Csak kezdd el tudatosítani, hogy egyszer majd úgy tapasztald meg ezt a teret, mint a saját teredet, mivel jelenleg csak a fizikai test terét tapasztalod meg sajátodként.

Ezután lehet további tágulása is a térnek, és ennek nincs határa. A magasabb szintű vipasszana tanításokban megjelenik egy fogalom, „ākāśānantyāyatanam (ākāśa anantya āyatanam” „ákása anantja ájatanam”, amely a véget nem érő tér megtapasztalása. Így olyan, mintha az egész univerzum a testeddé válna.

A „karosszék spiritualitás” gyakorlói csak hátradőlnek, és elkezdik ezt elképzelni. Ez nem a megfelelő mód. A fantáziálás útja nem a spirituális út. Csak azért, mert olvastál valamit, mert hallottál valamit, képzelődni kezdesz. Ez nem fejlődés. Amikor önmagától következik be, akkor tudod majd, hogy mit kezdj vele.

És itt nem csak az apró problémákra utalok, amiket egyesek megélnek. Néha valódi félelem jelenik meg egy nagyobb lépés elején és még sorolhatnám a nehézségeket, de ez egy másik téma. Erre nincs időnk ebben a pár napban. Maradjunk annyiban, hogy a tér kitágulása egy ponton bekövetkezik.

Az egyik legfontosabb jelenség az, hogy a mantra megszűnik a szádban lenni, a nyelveden. Közöttetek még mindig sokan gyakoroljátok a mantrátokat a szátokkal, a nyelveteken. Az elme óceán. Az elme óceán. Az egyetemes elme egész óceánja ott van Benned. Ennek az óceánnak rengeteg rétege van, finomabb és még finomabb és még finomabb energiaszintjei, csak úgy, ahogyan az óceánnak is egyre mélyebb és még mélyebb rétegei vannak. És az, hogy milyen mélységben gyakorlod a mantrádat, az, hogy megszűnik-e szónak lenni, és átalakul-e vibrációvá, azon múlik, hogy mennyire mélyülsz el önmagadban, a tested ellazítása, a lélegzeted elcsendesítése, megnyújtása által és így tovább. Mélyülj el ebben, hiszen a spirituális körökben, amit „magasabbnak” nevezünk, az valójában „mélyebb”, és egyben, amit „mélyebbnek” nevezünk, az „magasabb” is, így a mantrád rezgésszáma emelkedik, a mantrád gyorsabbá válik. Gyorsabbá válik, mert egyre inkább halad a szó formája felől a vibráció felé. Egy vibráció az elmemező egy adott szintjében, amely attól függ, hogy milyen mélyre merültél. Érthető?

A következő témáról részletesebben beszéltem már korábban. Ez az az idő, amelyre szükséged van ahhoz, hogy egyszer a mantrádat végiggondold, ez idő alatt a Guru a mantrádat 512 alkalommal ismétli mentálisan! 512 a pontos szám és megvan a matematikai háttere is. Ezért tud a Guru ennyi emberről egyszerre gondoskodni.

Néha a Guru kegyelme megnyilvánul, és a mantrád önkéntelenül gyorsabban kezd áramlani.

Ilyenkor emlékezz az alapelvre, amelyet átadtam neked, amikor valami történik benned, csak merülj bele, engedd, hogy magába szívjon a megtapasztalás, csak figyeld meg, mélyülj el benne. Csak éld meg. Időzz el ott addig, ameddig tart az élmény. És amikor elmúlik, ne küzdj ellene! Nem a te kezeidben van ennek a kulcsa. Egy mondat, amit nagyon régóta ismétlek „A kegyelem és a kisbaba nem időpontra érkeznek.” Rendben? Nem időpontra érkeznek. Így amikor a Guru megjelenik ilyen formában az elmédben, ne kérdezd tőle, hogy „mikor láthatlak legközelebb?” Meglátjuk, mi nem tudjuk. Nekik megvan a maguk ritmusa, amely szerint működnek. De emlékezz erre, hogy a mantra önkéntelen gyorsulása az egyik első jelenség, aminek meg kellene benned történnie. Az összes többi ezt követi majd. És amikor ez megtörténik, csak merülj bele, időzz el ott, tapasztald meg. Még valami… Két része van a meditációnak, a te erőfeszítésed a gyakorlásod által és a Guru kegyelme. Ha a te erőfeszítésed őszinte és kitartó, a kegyelem el fog érkezni hozzád. És valójában enélkül a kegyelem nélkül semmilyen erőfeszítésünk sem tudja meghozni a gyümölcsét.

Ezen a ponton egy lényeges különbséget találtam a nyugati és az indiai elme között. A nyugati elme a saját erőfeszítésében hisz. „Meg tudom csinálni. Meg fogom csinálni. Mondd Szvámídzsí, milyen módszert kövessek?” És hisznek abban, hogy a saját erőfeszítésük által érik el a céljukat. Indiában a pszichológia a túlzott függőségen alapul. „Csak add meg nekem a kegyelmedet. Nem szeretnék ezen a rengeteg üldögélésen, szádhanán keresztülmenni. Kérlek, add meg nekem a kegyelmedet!” Egyszerű és olcsó. Ez az én megfigyelésem.

Nem tudom, hogy mire vélik a jógikat és szvámíkat Indiában. Az emberek fele, aki eljön hozzám és a szvámíkhoz ilyesmit kér: „A fiam a jövő héten vizsgázik. Szvámídzsí, kérlek, add rá áldásodat, hogy átmenjen.” De hát nem is én vagyok a vizsgáztató! „Ó, Szvámídzsí, a vejem most jelentkezett egy állásra a közszférában. Kérlek, add rá áldásodat!” Ez történik. Az emberek fele Indiában azért jön el a szvámíkhoz és jógikhoz, hogy ilyesmit kérjen. „A fiamnak nem születik gyermeke.” Bocsássatok meg nekem! Én nem tudok ebben segíteni. Haszontalan szvámí vagyok, tényleg, teljesen haszontalan! Én csak ahhoz értek, hogy hogyan hunyjam le a szememet, és hogyan zárjam be a számat – és néha, hogy hogyan nyissam ki a számat egy kicsit. Én csak ennyit tudok. Csak meditációt tudok tanítani.

És ahogyan már sokszor elmondtam nektek, a Mesterem azt mondta nekem, hogy „Hadd adjak neked sziddhiket”. Én azt feleltem, „Maharádzsí, engem nem érdekelnek a sziddhik. Ha szamádhit tudsz adni, azt tedd, kérlek”. Így aztán itt vagyok sziddhik nélkül. Nagyon nagyot fogsz csalódni. Nincsenek erőim, amiket bemutathatnék. Így ha el szeretnél ide jönni, a meditációért gyere – csak a színtiszta meditációért.

Egy nap egy Ko Samui nevű szigeten sétáltam Thaiföldön. Mindenütt indiai kereskedők voltak. Ezen a szigeten egy sor indiai üzlet volt, és ahogyan egy árus látta, hogy egy szvámí halad el a boltja előtt, kiszaladt és köszöntött. „Szvámídzsí pranam!” „Isten áldjon” „Honnan jöttél?” „Rishikéshből.” „Rishikéshből!” – mintha a Mennyből jöttem volna. A „Rishikésh” egy varázsszó. „Á, értem.” Majd felém nyújtotta a tenyerét. „Akkor hát bizonyára tudsz olvasni a tenyerekből?” Erre azt feleltem, „nem, nem tudok tenyérből olvasni”. Ezután egyetlen szót sem szólt többet, hátat fordított, és visszament a boltjába! Ez a spiritualitás szintje Indiában – nagyon sokak számára.

És most figyeljetek! Három bolttal arrébb egy másik férfi, árus, meglátja a szvámít és kirohan, majd ugyanaz a beszélgetés zajlik le! „Szvámídzsí pranam!” „Áldás rád!” „Honnan jöttél?” „Rishikéshből.” „Ó, Rishikéshből! Tudsz olvasni tenyérből?” „Nem tudok tenyérből olvasni.” Egyetlen szót sem szólt többet hozzám, visszament a boltjába. Miféle szvámí az, aki még tenyerekből sem tud olvasni?! Nos, én még az elmékben sem tudok olvasni, nemhogy a tenyerekből! Miért tolakodnék be ilyen módon a magánéletedbe? Mondd meg nekem!

Úgyhogy ne zavarodj össze a spiritualitás jelentésével kapcsolatban! Maradjon meg az tisztán. Vagy alkalmazd olyan módon, ahogy leírtam ebben a könyvben, amelyet most adtunk és számodra is elérthető, a „Szádhana az alkalmazott spiritualitásban” címmel. Alkalmazd ezt, gyakorold ezt.

És most kérlek, hogy nézzétek el nekem, hogy ma rövidre zárom az előadást, nagyon nagyon fáradt vagyok. És ne vegyétek a dorgálásomat túl komolyan!

Legyetek boldogok! Gyakoroljatok! És ragyogóan néztek ki ezekben a sárga sálakban!

Az Isten áldjon meg mindannyiótokat!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.