Szvámí Véda – VII. előadás 2. rész

A jóga és a meditatív gyakorlatok úgy lettek kidolgozva, arra lettek teremtve, hogy segítsenek téged az ösvényen, elvezessenek ezekhez a nyílásokhoz, a szirmok ezen kibomlásához.

A csakrákon való koncentrációs gyakorlat valójában egy nagyon komplex rendszer, nagyon-nagyon-nagyon sok különböző szintje és rétege van, amelybe most nem tudunk részletesebben belemenni. Egy napon majd szervezünk egy kurzust a csakrákról, a csakra meditációkról nagyon kevés gyakorlónak, akiknek ez fontos már.

Van egy terület, amit még nem érintettem. Szeretném folytatni a meditációs gyakorlásban való haladás, fejlődés állomásaival, és itt van még a 7-e és 8-a, 9-én van egy speciális program, és amire nem tudok kitérni ezekben az előadásokban, arra írásban térek majd ki. Azt gondolom, hogy jó lenne kiadnunk egy könyvet, ami ötvözi a spirituális fejlődés jeleiről szóló tudást a jelenlegi előadással, a meditációs gyakorlásban való előrehaladás jeleiről. A meditációs gyakorlás állomásairól és a meditatív hang kiműveléséről. Ez egy komoly munka lesz.

Az egy területet, amire még nem tértem ki, most röviden összegezni szeretném. Beszéltünk ezekről a csodálatos állomásokról, de nem beszéltünk még a… csapdákról. És van egy jó pár csapda.

És valami történt tegnapról mára, és azt gondoltam magamban, hogy hm, erre még nem tértem ki.

Az egyik csapda az önhittség (önteltség), a hamis nyugalom érzése. A szánkhja rendszerében, ha jól emlékszem, bár néha már kicsit rozsdásodom, 9 fajta önelégedettség van. A listát a Jóga-szútra kommentárom első kötetében megtaláljátok, a Tattva Szamasza szútráról szóló résznél, a TUSHTI témakörébe tartozik.

Egy példa, hogy ó, a Gurum majd gondoskodik a meditációmról, egy gyakori indiai jelenség. Önelégedettség, nem akarok semmit sem csinálni, nem kell semmit sem csinálnom.

És van több. Például, hogy na és mi lesz, ha 3 napig nem tudok leülni gyakorolni, majd folytatom ott, ahol abbahagytam. De a valóságban kezdhetem újra egy jó nagy részét. Tehát mindenfajta önhittség van. Nem fogok részletesen most mindenre kitérni, amikor megírjuk a könyvet, ott le fogjuk írni a részleteket.

Ahogy haladsz a spirituális utadon előre, megjelenik benned a vágy az elismerés iránt. Azt szeretnéd, hogy becsüljenek meg, tiszteljenek, amiért olyan nagyszerű, magasságos spirituális szent vagy. Most már te is egy vagy a nagy risik közül, mindenkinek meg kellene érintenie a lábadat. Ismerek ilyen szvámíkat, akik nagyon dühösek lesznek, ha nem érinted meg a lábukat.

Amikor először visszatértem Indiába, hogy letelepedjek itt, tanácstalan voltam, mert tudjátok az Egyesült Államokban a „Helló Szvámí, hogy vagy? Köszi John, nagyon jól!” állapotából megérkeztem a Delhi reptérre és mindenki leborult a lábam elé, és a fejüket tették a lábamhoz, és annyira zavarban voltam, hogy hirtelen nem is tudtam, hogy mit tegyek, elszoktam már ettől. És… az igazság az, hogy nem tudom elfogadni, a szívem nem tudja elfogadni, nem akarok beleesni az egyik csapdába. Mert bizony vannak csapdák egy jógi és egy szádhaka számára.

Úgyhogy azt mondtam magamnak, hogy mostantól bármikor bárki megérinti a lábamat, én is meg fogom érinteni az ő lábát. Namármost egy olyan országban, mint India, az, hogy egy szvámí megérinti a lábadat, azt a reakciót váltja ki, hogy „juuj Szvámí, miféle pokolra küldesz engem?”. Úgyhogy ebből visszavettem, és mivel az Istenanya tisztelője vagyok, úgy döntöttem, hogy ha egy hölgy érinti meg a lábamat, akkor én is megérintem az övét. Így elkezdtem ezt tenni, és halálra voltak rémülve és visszaléptek, de csak nem hagyták abba az ő szokásukat. De az én problémám az, hogy komoly szívbeteg vagyok, így nekem a lehajolás és utána a felkelés komoly kihívás volt. Úgyhogy feladtam.                                                                Úgyhogy feladtam. Manapság ha bárki megérinti a lábamat, belépek a Guru csakrámba a szahaszrárába és elmondom, hogy „Akhanda mandalákáram, taszmai srí guravé namaha”, nem nekem, neked szól, te fogadd el, te gondoskodj róla, én nem fogadom el. Így a láb érintése teljes egészében továbbadódik.

De megjelenik ez a vágy, és tudod, hogy hogyan gyógyultam ki ebből a vágyból? Most elmondom az én gyengeségeimet. Én a Gurum jelenlétében álltam, és egy tanítványnak óvatosnak kellene lennie a gondolataival a Guru jelenlétében, és általában nagyon óvatos is voltam.

Ha a Gurum emberek társaságában ült akkor, amikor beléptem, akkor nem tudtam, hogy ki van még jelen. Az én elmém, az én gondolataim, az én szemeim csak a Gurumon voltak. Amikor kiértem a szobából nem tudtam megmondani, hogy ki volt még a szobában, ilyen volt az én kapcsolatom a Gurummal.

De ezen a napon egy indiai család érkezett hozzá, és megérintették a lábát, és ez a gondolat átvillant az elmémen, hogy „az én lábamat miért nem érinti meg soha senki?”. És tudjátok mi történt? Ahogy távozóban voltak és megérintették a Gurum lábát azt mondta, hogy „érintsétek meg a lábát!” Te jó Isten! Ez volt az én gyógyírom az örökkévalóságig. A Guruk ilyesmiket tesznek veled, és csak egy Guru ússza meg szárazon.

Megosztom a titkaimat, mert ahogy elmondtam, bármi, amit tanítok mind az önéletrajzom része.

Így nem én fogadom a lábérintéseiteket, azonnal továbbítom a Gurumnak, és egy lehetőség nekem, hogy emlékezzem rá.

De ott van ez a csapda, a büszkeség és a tisztelet iránti vágy, a vágy, hogy elismerjék a spirituális teljesítményedet. Nagyon-nagyon-nagyon kevés ember van, aki ettől szabadon él, akiben ez nincs meg. És ők az igazi Szentek.  Jól vigyázz, mert ugyanaz az érdem becstelenné tud téged tenni, le tud húzni.

Még egy csapda, amint haladsz a meditációs gyakorlásodban, a szexuális vonzerőd növekszik. És ez egy hatalmas csapda, hiszen ezzel a csapdával sok férfi tanár és pár női tanár is visszaélt. Az emberek visszaélnek ezzel a vonzerővel. A tanítványok vonzódnak hozzájuk, így vigyázz.

Ha komolyan gyakorolsz, komolyan veszed a spirituális fejlődésedet, ez a vonzerő ki fog fejlődni benned, és sokan akarnak majd valamilyen kapcsolatot veled. Ne ragadj ebbe bele, mert le fog húzni téged, és akkor mindenféle botrány történik majd körülötted.

Aztán, ahogy az energiák elkezdenek feléledni benned, és nem tudod, hogy hogyan kezeld őket, és nem vagy egy Guru vezető keze alatt, a negatív érzelmeid intenzitásába fognak belecsatornázódni ezek az energiák. Ha nem gyakorlod az érzelmi tisztítást, cshitta praszádanam, ismerős kell, hogy legyen ez a fogalom, állandóan emlegetjük a tanításunk során. Ha nem gyakorlod a 33. szútra tanítását Patanjali Jóga-szútráinak az első fejezetéből, ha nem gyakorolod a cshitta praszádanamot, az elme „kellemes hellyé” alakítását, ha nem gyakorolod az érzelmi tisztítást, ha nem gyakorlod azt, amiről az újonnan kiadott könyvemben, a Szádhana az alkalmazott spiritualitásban címűben írok, akkor a meditációs gyakorlásod révén emelkedő energia kontrollálhatatlan érzelmeket vált majd ki benned, kontrollálhatatlan dühöt, kontrollálhatatlan nemi vágyat.

Ezért a szádhanának két síkon kell zajlania, a belső szádhana mellett a külső szádhanára is hangsúlyt kell fektetnünk, az érzelmeid szádhanájára, az elméd megtisztításának a szádhanájára, a szíved megtisztításának a szádhanájára. Tehát jól vigyázz, holnap még egy-két csapdáról beszélek, és utána az állomásokat fogom végigvenni a következő két napban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.