Szvámí Véda – VIII. előadás 1. rész

Tegnap a csakrák kinyílásának szimptómáiról, jeleiről beszéltünk. Kérlek, vegyétek figyelembe, hogy amit mondok, az nem egy teljes körű elemzés, hanem csupán jelzésszerű információ, a sok-sok dologból néhány jellemző kiragadása. Amit pedig nem mondok el, azt azok, akik ambiciózusak, majd saját maguk fogják felfedezni. Feltéve persze, ha van ilyen irányú szándékuk, és elkötelezett spirituális gyakorlók, azaz komoly szádhanát folytatnak.    

Az emberek előadásokat akarnak hallgatni, és ennek révén egy intellektuális szórakozást igényelnek. Aztán elmennek haza, és nem gyakorolnak, nem végeznek szádhanát. Márpedig, hogy amit mondok, az igaz-e, vagy pedig ez az egész pusztán az én agyszüleményem, arról csupán a szádhana végzése során tudsz meggyőződni. Merthogy ez túl fantasztikusnak tűnik: – „Ez nem lehet igaz, ez a szvámí túlzásokba esik” – mondhatják egyesek mosolyogva. De ezt azért mondják, mert aki még sohasem látta az óceánt, az bizony el sem tudja képzelni, hogy nézhet az ki.

A szanszkritban van egy példázatunk, a „kúpa mandukáról:”, azaz a kútban élő békáról. Az óceánban élő béka meglátogatja kútban élő társát.

– „Honnan jöttél?”

– „Az óceántól. De hogy tudsz te egy ilyen szűk, kicsi helyen élni?”

– „Mire gondolsz?”

– „Hát, ahonnan én jövök, az egy nagy és hatalmas hely.”

– „Hogy néz ki az a hely?”

– „Hát, ezt a kis pocsolyát össze sem lehet hasonlítani azzal, amiben én élek.”

– „Húúú, ennél nagyobb?” – kérdi a kúti béka és ugrik egyet. – „Van ilyen nagy?

– „Nem, nem nem, azt te el sem tudod képzelni!”

No, erre a kúti béka ugrik hármat, keresztül a kútban.

 – „Szóval akkor nagyjából ilyen nagynak kell lennie, igaz?”

– „Nem, bárcsak meg tudnám mutatni neked!”

– „Te hazudsz. Ilyen hely nem is létezik.”

Tehát akkor Isten sem létezhet, igaz-e? Meg az Átman és az Önvaló sem. Az Univerzális Elme sem. Mert ez túl fantasztikus. Menj el az óceánhoz! Vágj bele az utazásba! Folytass szádhanát! Áldottak azok, akiknek már van némi betekintésük. Nem is tudják, mennyire áldottak. Mert a Kegyelem megérintette őket, és most azon töprengenek, mit is kezdjenek ezzel a Kegyelemmel.

“Most mit tegyek Szvámídzsí?” – A válaszom a következő: – Ugyan már! Ne tégy semmit. Amit kaptál, nem azért kaptad, nem azért részesültél benne, mert valamit tettél, vagy a tudatosság valamely szintjét elérted. Természetes módon érkezett – „szahadzsa” emlékeztek erre a szóra? Csak merülj el a tapasztalásban, ez a te gyakorlásod/feladatod most.

A következő kérdést egy komoly gyakorlótól kaptam – amúgy szeretem megválaszolni a komoly szádhakáktól érkező kérdéseket. Azt mondja: – „Rendszeresen végzem a 21.600 légzéses gyakorlatot” – ez egy olyan gyakorlat, amit egyszer régebben tanítottunk -, „viszont nem nagyon tudom lokalizálni a második csakrát, a szvádhiszthánát, nem tudom pontosan megállapítani, hol helyezkedik el.” Hadd adjak először egy általános választ. Egy mágnesben a mágnesesség elöl van, vagy hátul? Az emberek meg szokták kérdezni, hogy a csakrák a test első részén vannak-e, az egyes szervekben, mint a szív, a köldök, stb., vagy a gerincben helyezkednek el?   

A csakra egy erőtér. Nincs eleje és hátulja, ezt jegyezd meg, ez egy erőtér. Következésképpen ne keresd se elöl, se hátul. Ezt a kérdést tárgyaltam a kundaliníről szóló könyvemben, ha megvan neked, akkor ott elolvashatod. Számos ilyesfajta kérdésre választ ad.

Amikor tehát a csakra elhelyezkedéséről beszélünk, akkor az a kérdés, hol van ennek az erőtérnek a középpontja. A múladháráé ott, ahol a gerinc végződik. Másképp megközelítve: két ujjnyi szélességben a végbélben. Ettől kétujjnyira fölfelé a szvádhiszthána, aztán a maṇipúra, és így tovább, könnyen meg lehet jegyezni őket a test elülső részén elhelyezkedő belső szervekről. Jó lenne, ha megjegyeznétek, hogy nem azért kellene itt lennem, hogy elismételjem azokat a dolgokat, amiket a könyvekben már megírtam. El kellene olvasnotok őket. Az időmet pazarolom ezzel. Ha a csakra pontos helyét nem tudod megállapítani, sebaj, ne aggódj emiatt. A mi Tradíciónkban hagyományosan nem végzünk koncentrációt a múladhárára és a szvádhiszthánára, kivéve azt az esetet, amikor a felfelé áramló energiák útvonalának részeként kerülnek a képbe. Ebben a vonatkozásban pedig számos technikát tanítunk.

A másik kérdés a csakrák állapotával kapcsolatos tünetekre, jelekre, érzetekre vonatkozott; van-e ezeknél sorrendiség, vagy csak úgy spontán történnek az egyes csakráknál? Válasz: spontán. Bármelyiknél, attól függően persze, hogy a pszichikai, idegi és fiziológiai rendszereid tisztításában melyiknél hol tartasz. Ezek a központok erőterek, melyek a pszichikai, idegi és fiziológiai funkciókat és tulajdonságokat működtetik. Így aztán, hogy hol érzel egy spontán lüktetést, vibrálást, nyomást, vagy bármi hasonlót, attól függ, hogy mennyire sikerült az adott rendszert megtisztítanod. Pusztán az, hogy egy kis pulzálást kezdtél érezni vagy nyomást, esetleg egy kis áramlást, nem jelenti azt, hogy immáron egy hatalmas bölccsé váltál volna.           

Mondtam már nektek egy egyszerű módszert a meditációs mesterré váláshoz, emlékeztek? Menj haza, keress egy jó PR céget, aztán azok majd meditációs mestert csinálnak belőled. Ennyi az egész. Többé aztán már nem kell a himalájai barlangokba menned. Jómagam a mai napig soha nem írtam azt a szót a nevem mögé, hogy “jógi”, és másnak sem engedem meg. Az arcképemet sehol sem fogod megtalálni az asram területén. De a „jógi” szónak csupán a kiejtése is felfogható az önteltség megnyilvánulásaként, ezért nem is ejtem ki a számon gyakran. Mindezt csupán az okulásotok kedvéért említettem meg. Gyakran szoktam különböző brosúrákat kapni olyan aláírásokkal, hogy X Y jóga-risi, vagy jógi-radzs. Tehát jóga-risiktől és jógi-radzsoktól. Ó, Istenem! Mi történt Patandzsalival és Vjászával? Mi történt Svatmarámával? Hol vannak ők, a mai világ jóga-risik és jógi-radzsok alkotta hatalmas galaxisában? Ha a spiritualitás terén tényleges fejlődést érsz el, a szerénység és alázat megtalál téged. Beszéltünk a csapdákról. Ne ess bele a csapdákba!  

Még egy kérdésre kitérek, ami egy nagyon komoly, meglehetősen fejlett szinten lévő tanártól érkezett. Azt írja, hogy amikor manasza pudzsát vezet a tanulóinak – a manasza pudzsa a szívközpontban egy belső imádatot jelentő gyakorlat -, akkor sokan közülük sírni kezdenek. Ez a jelenség – a sírás és a nevetés nagyon ismerős számomra. Az emberek sírni kezdenek, amikor egy szeretettel teli ember közelébe kerülnek. Mégpedig azért, mert túl sok fájdalom van bennük. Mindenki oly sok fájdalmat őriz magában. Amikor az emberek egy szeretettel teli ember közelségébe kerülnek, sírni kezdenek, túlcsordulnak. Tartok is magam mellett mindig egy dobozban papírzsebkendőt – ez az én professzionális felszerelésem -, mert tudom, hogy a résztvevők fele sírni fog, mert szeretetet kapnak. Én nem tanítok, én szeretek. És ettől sírni kezdenek.   

Megértem ezt. Az emberek oly sok fájdalmat hordoznak! És mégis, ennek ellenére sem tudnak lemondani a világi dolgokról, elvonulni a világtól. Továbbra is csak reménykednek, hogy találnak egy csepp mézet ezzel a keserű itallal teli edényben. Hát, ha nektek sikerül, szóljatok! Akkor elmondhatjátok: „elégedett vagyok”. Nem is találkoztam senkivel (aki ezt elmondhatta volna – a ford.) . Kivéve a mesteremet. 

Mivel oly sok elnyomott, elfojtott érzelmet hordozunk magunkban, ezért ezt a jelenséget még olyan, ritka események alkalmával is láttam előfordulni, mint a beavatás. Az emberek sírnak. Különösen az indiaiak, mert ők nagyon érzelmes emberek. De ehhez hasonlóan, az emberek a vezetett meditációk alatt is sírnak néha vagy nevetnek. Mégpedig azért, mert az az energia, ami a sírásban és az önkéntelen nevetésben nyilvánul meg, nem épült be, nem asszimilálódott, az érzelmi tisztulás még nem történt meg. 

Az érzelmi tisztuláson történő munkálkodás legyen az első számú feladatod. Dolgozz az érzelmi tisztuláson, az energia beépítésén, abszorpcióján, olyan gyakorlatok végzésével, mint a nádi sódhanam, azaz a váltott orrlyukú légzés, illetve a szívcsakra meditáció. Ha ezt teszed, egy idő múltán az értelmetlen, céltalan sírásba és nevetésbe áramló energia a bhaktiba fog folyni, az isteni szeretet kifejeződésébe. Tartottam előadásokat már a bhakti jógáról, ha utána érdeklődsz, meg tudod szerezni a felvételeket, és így megérted, mi is az a bhakti. Ezen fortélyok alkalmazása által tehát megtanulhatod az energia felvételét, abszorbeálását, majd pedig az irányítását, kanalizálását, és így azt az energiát, melyet eddig kifele elpazaroltál, most már képes leszel a spirituális csatornákba terelni, és így a belső felébredésed eszközévé válhat, illetve képessé tehet a szívcsakra megnyitására. Ez pedig kifejleszti benned az önzetlen szeretetet és az univerzális szeretetet. Önzetlen és univerzális. Jelenlétedben minden különösebb ok nélkül mindenki szeretve érzi magát. Ezt teszi a szívcsakra megnyitása. Ez tehát a válaszom az önkéntelen nevetés és a sírás kérdésére.      

Ne ess abba a csapdába, hogy azt képzeled, ezek szükséges állomások. Egyszerűen átugorhatod, megkerülheted őket az energia abszorpciójával, majd pedig a megfigyelés és koncentráció révén a spirituális áramlatokba csatornázásával. Vannak itt néhányan, akik tudják, miről beszélek. Azok, akik már végeztek valamilyen szádhanát. Sokan vannak, akik nem végeztek szádhanát, és tanulmányokat sem folytattak. Nekik tanulniuk kell, és szádhanát kell folytatniuk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.