Szvámí Véda – VIII. előadás 2. rész

Aztán ott van a koncentráció negatív érzelmekbe történő felerősítésének csapdája. Ez nagyon gyakori. Egyfelől az, aki dolgozik önmaga megtisztításán és lecsendesítésén, le fog nyugodni, nem lesz képes haragra – képtelen lesz haragot érezni. Képtelen lesz rá. Másfelől pedig ott vannak azok, akik az öntisztítással és az érzelmi tisztulással – a citta praszádanával összefüggésben semmilyen munkát nem végeztek. Találkoztam közülük olyanokkal, akik még mérgesebbek, haragosabbak lettek, és azt mondták: – „Ó, ez a meditáció dühössé, haragossá tesz engem”.  – Ők már ez előtt is dühösek voltak. A koncentráció energiáját most becsatornázták a dühükbe. 

Tanuld meg önmagad lecsendesítésének gyakorlását. Tanuld meg az érzelmi tisztítást, amiről már több évtizede beszélünk. Ezt senki nem tanítja. Néhány gyakorlati vonatkozását ennek a témának megtaláljátok az ajándékba kapott könyvetekben, melynek címe: „Szádhana az Alkalmazott spiritualitásban”. De léteznek más felvételek és írások is e témában.

Vannak emberek, akik kifejlesztenek egy olyan erőt, amellyel meg tudnak átkozni valakit. Ismerek olyan eseteket, amikor hosszú szádhanát végzett szvámík megátkoztak valakit, aki elfelejtette megérinteni a lábukat. Megvan az erejük az átoktételhez. Miért használják ezt az erőt? Az erőt áldás osztására kellene használniuk! Ezek a spirituális út csapdái.    

Hasonlóképpen, a meditáció gyakorlása során egy idő után előfordulhat a fizikai hév, buzgóság felerősödése. Beszéltem olyannal, aki a természetes cölibátus állapotába került. De felerősödhet a spirituális lelkesedés, hév is. Az intenzitásnak ez a fajta felerősödése nem az, amibe bele kellene merülni. Az intenzitás ilyesfajta felerősödése csupán az erőtér egy nagyobb fokú aktivitását jelenti. Irányítsd ezt az erőt felfelé! Úgy nevezik ezt, hogy „urdha retasz-szá” válás, azaz felfelé áramló emberré válás. Válj felfelé áramlóvá te is!

Egy másik kérdés, amit néha megkérdeznek tőlem ….. Tudjátok, hogy mit csinálok én ezen a kurzuson? Megspórolom az e-mailek írására fordított időt, és így legalább marad egy kis időm a csend gyakorlására. De lefogadom, hogy három hónap múlva valaki, vagy valaki(k) fel fogja/fel fogják tenni ugyanaz(oka)t a kérdés(eke)t, ami(ke)t ezen az előadás-sorozaton már megválaszoltam. Ráadásul ezek az emberek most is itt ülnek! 

Uta tvaḥ pasjan na dadarsa vácsaṁ uta tvaḥ sṛṇvan na sṛṇotjénám.Még a Rigvéda bölcsei is szoktak panaszkodni, hogy vannak olyanok, akik néznek, de nem látnak, akik fülelnek, de nem hallanak. És még Jézus is biztosan frusztrált lett néha az emberektől. „Akinek van füle a hallásra, hallja!” Szóval halljatok, rendben? És ha a kérdést valahol Szvámí Ráma, vagy ez az Önvaló (t.i. Szvámí Véda – a ford.) már megválaszolta, akkor ne küldjetek nekem egy újabb e-mailt. 66 év tanítás, előadás, utazás, aztán megint tanítás, előadás, utazás. Ó, Istenem! Hagyjatok már egy kicsit levegőhöz jutni! De tényleg. Legyetek kedvesek!

Az egyik dolog, amit bizonyos rendszerességgel megírnak nekem, a következő: „A meditáció egy bizonyos pontján, amikor elérem a csend egy meghatározott szintjét, félelem tör rám”.
A félelem felbukkanása a meditációban elég gyakori, és ez egy hatalmas blokk, gát. A tibeti rendszerek tele vannak mindenféle démonokkal. A keresztény világ templomainál pedig kívül ott vannak ugye ezek a vízköpők. 25-30 évvel ezelőtt jártam a bécsi székesegyházban, ahol a szószékhez vezető lépcsők korlátoszlopain mindenféle állatfigurák vannak. Az idegenvezető magyarázata szerint, ahogy a pap felfelé megy a lépcsőkön, ezeket az állatokat mind maga mögött kell hagynia. Tehát, ahogy megyünk a lépcsőkön felfelé, ezek az állatfigurák szépen lassan eltűnnek. Álmodban különböző démonok jelenhetnek meg, és a félelem démonja megjelenik a meditációdban is. Ahogy azt néhányan tudjátok is, régebben sok-sok éven át búvárkodtam. A búvárokban van egyfajta félelem. De gondoljátok csak meg: igazából semmi különbség nincs aközött, hogy 50 vagy pedig 150 láb mélységbe merültetek le. De ha teszem azt, 50 láb mélyen vagy, és megnézed a mélységmérődet, akkor egyszeriben megijedsz és félsz mélyebbre merülni. Ugyanúgy félsz, ahogy féltél a vízbe ugráskor. De aztán lemész 150 lábra, és semmi gond. Ugyanolyan komfortos, mint amilyen 50, vagy 25 láb mélyen volt. 

Az élethez és a meditációhoz történő hozzáállásom a következő: vágj bele abba, amitől félsz! Vágj bele, nézd meg: „mi az, amitől félek?”. „Félek egy sötét szobától. Na, hadd vegyem csak szemügyre, mi is van ebben a szobában, ami félelmet ébreszt bennem?” – Egy oroszlán, egy kígyó, egy démon, vagy talán rejtőzködik valaki odabent? Mi van a sötét szobában? És ahogy szembemegyünk a félelemmel, az el fog tűnni. Eltűnik.

Az ember mindig fél az ismeretlentől. A meditációs tapasztalás következő lépése ismeretlen, így ez a gondolat ébred bennünk: – „Hmm, folytassam?” – Tétovázok. – „Nem, jobb lesz, ha abbahagyom. Mi lesz, ha folytatom, és már soha nem tudok kijönni belőle?” – Ne aggódj, ki fogsz jönni belőle. 

A karmád, a világi szanszkáráid, amit a Jóga-szútrákban “vjutthana szanszkáráknak” nevezünk” –

erről írtam a Jóga-szútrák magyarázatáról szóló könyvemben. Kétfajta szamszkára van: a vjutthana szanszkára és a szamádhi szanszkára. A szamádhi szamszkárák azok, amelyek a meditációid során, annak hozadékaként szaporodnak fel, egyre több lesz belőlük, és ösztökélnek téged arra, hogy ezen az úton haladj tovább. 

A vjutthana szanszkárák: a karmikus erőid; a külvilággal-, a világ csábításaival és vonzerejével összefüggésben keletkező szamszkárák, melyek a kifelé vezető irányba kényszerítenek téged: arra, hogy kelj fel. A vjutthana mindössze annyit jelent, hogy felkelni. Ezek tehát meggátolják az elcsendesedésedet. Magyarán van éppen elég vjutthana szanszkárád, és ezek ki fognak hozni a meditációból. Nem kerülsz az örökkévalóság gyönyörű mennyországába, ahonnan nem tudsz visszatérni. De kívánom neked, hogy bárcsak kerülnél az örökkévalóság szépséges mennyországába. 

Amikor a Mesterem beavatását kaptam, három teljes nap és három teljes éjszaka egy olyan világban voltam, melynek az összes részletét nem tudom leírni nektek. Mesterem az egész idő alatt, de különösen az első nap bizonyos időközönként szólongatott engem: „Usharbudh, nyisd ki a szemed!”. Erőt vettem magamon, és nagy nehezen kinyitottam a szemem. Aztán hagyta, hogy ismét elmerüljek. Megkérdeztem tőle: – „Miért rángattál ki állandóan engem abból a mennyországból?” 

A válasza a következő volt: – „Ha nem tenném, akkor végleg ott maradnál. Én viszont akarok még neked feladatokat adni, így pedig a munkám nem lenne elvégezve.” – „És, nagy ügy! Dolgoztatsz engem éjjel és nappal! Szerinted ez tisztességes dolog?” – Néha voltak vitáim a guruimmal. De ők nem haragszanak érte.   

Szóval nincs mitől félni. Kivéve persze a saját szanszkáráidat. Az ismeretlennel szembeni habozásod. Csak csináld. Lépj a következő lépcsőre. Merülj tovább a mélységbe. Csak merülj bele. Nézd meg, mi van ott, amitől félni kellene. Légy kíváncsi: volt ott bármi, amitől félni kellett volna? Amikor megugrod ezt az akadályt, akkor érkezik el hozzád a csend következő szintje. Ha átléped a tétovaság képezte határt, ezt a félelmet, eléred a csend és az energia következő szintjét. Egy bizonyos idő elteltével pedig egy újabb felébredés köszönt rád.  

Adtam nektek egy kifejezést, mely a Siva-szútrák kommentárjából származik. Mi volt az? Emlékeztek rá?  “Szmera, szmera sztimita”. “Mosolyogva, mosolyogva, elcsendesedve”. Ezen az utazáson haladva ezek a csodálatos távlatok és látképek tárulnak majd fel előtted, és te mosolyogni fogsz. És elcsendesedsz. Elcsendesedsz és mosolyogsz. De ez egy nyugodt, békés mosoly lesz.

Nem tudom, hogy hallottatok-e a Mahastra állambeli/provinciabeli Adzsanta barlangokról. Ezek ősrégi barlangkolostorok. Ha megpillantod őket, nem gondolnád, hogy barlangkolostorról van szó, ugyanis faragott építmények, gyönyörűen elrendezett, díszes faragott architektúrával rendelkeznek. Ugyanilyenek még a Don Juan-barlangok, és egy sor más barlang Sri Lankán és szerte Kínában (A „Don Juan” barlangok Srí Lankán vannak, a „Dunhuang Mogao” barlangok pedig Kínában – a ford.). Mind közül a leghíresebbek a Don Juan-barlangok, melyeket volt szerencsém megnézni.

Vannak ezekben szobrok, díszes oszlopok és meditációs csarnokok. És ott van még a Buddha szobra is. A világítást alumínium lemezekkel oldották meg, melyek szórt fényt vetnek, azaz visszatükrözik a fényt, mert a korábbi világítási rendszer kárt okozott a barlangban.    

Ha a Buddha arcának bal oldalára vetül a fény, az arc szomorúnak látszik. Ha a Buddha arcának jobb oldalára vetül a fény, az arc boldognak látszik. Ha pedig szemből érik a tükrözött fénysugarak, a két oldal kiegyenlítődik. Az arc békés, nyugodt. Ez a nyugodt, békés derű, a sztimita, a csendesség fog elérni téged. Keresd ezt, vágyjál rá!

Hadd mondjak még egy dolgot. Ha a spiritualitásodban fejlődsz, ez kifejleszt benned egy természetes mosolyt. Mindenki azt fogja látni, hogy mosolyogsz. Mindig, minden körülmények között. Ha valaki megátkoz téged, az első reakciód az lesz, hogy rámosolyogsz. Az első válaszreakciód erre a mosoly lesz.

Rendben, holnap lesz még egy foglalkozásunk a meditációban történő előbbre jutás állomásairól. Meglátom, mennyit tudok ebből majd tárgyalni, amire nem jut idő, azt írásban kapjátok meg. Jó napot kívánok, Isten áldjon benneteket.  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.